Van jövője a kreativitásnak? Vagy talán – akárcsak egy program – a képzelőerő is leírható egyszerű parancssorokkal, melyek idővel felváltják az emberi gondolkodást? Milyen kilátásai lehetnek az újságírásnak az egyre terebélyesedő Mesterséges Intelligencia árnyékában? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ az esemény meghívott vendégei, Petróczki Eszter (Nők Lapja) és Tóth András (Qubit) újságírók, valamint Gosztonyi Márton tanszéki oktató.
Sokan és sokféleképp álmodták már meg a Mesterséges Intelligencia eljövetelét. Egyesek a globális társadalmi problémák megoldását, egy jobb világ letéteményesét látták benne, ám a többség aggodalommal vagy egyenesen ellenszenvvel viseltet az AI iránt. Disztópikus történetek tömkelege bontakozik ki könyvek lapjain és a filmvásznon, melyek egy bizarr és apokaliptikus világot vetítenek elénk, miután az MI öntudatra ébredt. Azonban ha a fantazmagória jótékony leple lehull, a tudósok máris egy jóval hétköznapibb végkifejletet jósolnak a gondolkodó gépek megjelenésének. Mindaz, ami egy sci-fit izgalmassá tesz, ritkán állja meg a helyét tudományos folyóiratok rovataiban. Így van ez azokkal az elméletekkel is, melyek szerint az AI éveken belül átveszi az uralmat a teljes kreatív iparág felett, felváltva ezáltal az emberi alkotókat.
Hiába rettegünk tehát, hogy az AI egy nap kiragadja az ecsetet a művész kezéből, az este meghívott vendégei erre több ponton is rácáfoltak. Márton sokat foglalkozik az ún. deep learninggel, vagyis az algoritmikus gépi tanulással, mely a fogyasztói szokások mélyreható elemzésével formál képet a világ különböző területeiről. Mint elmondta, „félóránként jön ki egy-egy új fejlesztés”, tehát az AI egy folyamatosan és dinamikusan fejlődő mesterséges tudat. András kiemelte, szerinte fontos hogy kövessük az AI-t használó eszközök fejlődését, hiszen azok egyre több területen hajtanak hasznot. Így van ez az újságírásban is: „ha szeretném egy interjú rögzített hangfelvételét átírni, azt is egy olyan szoftverrel fogom megtenni, ami ezeket az AI-technológiákat használja.” Eszter szerint viszont
a szövegalkotásban még mindig nagyon fontos és látható különbség van a Mesterséges Intelligencia és az ember által létrehozott szövegek között.
A moderátor arra volt kíváncsi, mennyire veheti át az AI a hagyományos újságírás kreatív, emberek által végzett feladatköreit. Eszter szerint ma már egyetlen kattintással háttérinformációk tárháza áll rendelkezésünkre szinte valamennyi létező témában, ám ettől függetlenül egy újságíró munkájának továbbra is kritikus fontosságú része, hogy az adatok helytállóságát ellenőrizze. Azt viszont leszögezte az MI által használt adatgyűjteménnyel kapcsolatban: „nem tudjuk ellenőrizni, hogy amit az AI bevon ebbe az adathalmazba, abból mi az, ami tényleg igaz.” Erre reflektálva Márton elmagyarázta a Mesterséges Intelligencia működési elvét. Mint elmondta, az AI megkeres bizonyos kifejezéseket, majd visszafejti, hogy az adott szót legnagyobb valószínűséggel mely másik szó követheti, így jutva el végül a szövegszintű elemzésig.
Az AI klasszikus statisztikai modelleken alapszik, csak baromi sokszor megcsinálja [a statisztikai számításokat], és egy olyan rendszert hoz létre, ami már rettentő komplex lesz.
András hozzátette, a magyar nyelvű mesterséges szövegalkotás gyerekcipőben jár az angol nyelvűhöz képest. Márton szerint jelenleg igen nehéz referenciákkal el nem látott angol szövegekről eldönteni, hogy azokat ember vagy gép alkotta-e. Márton ezután arról beszélt, hogy az ipari forradalom hatására a XIX. században sok ember vándorolt át a gazdasági szektorból a szolgáltatási szektorba. Úgy vélte, ez a jelenség párhuzamba állítható a mai korral, hiszen mint akkor, most is rengeteg ember tart attól, hogy egy innovatív technológia elveszi a munkáját, ezáltal a megélhetését is. Ám hozzátette, a kérdés inkább az, mennyire engedjük, hogy a gépek helyettünk gondolkodjanak.
Egy szakdolgozatot öt perc alatt meg lehet írni a ChatGPT-vel. Ez jó neked? Mi az, amit te tanultál ebből?
Eszter megjegyezte: az ipari forradalom óta gépek gyártják a cipőket, ám mindig szükség volt egy cipészre, aki beállította, hogy a műszer helyes paraméterekkel dolgozzon. A moderátor ezután arra volt kíváncsi, milyen etikai dilemmák merülhetnek fel az AI használatával kapcsolatban. András úgy nyilatkozott: „nálunk tilos AI által generált tartalmat saját tartalomként eladni.” Mint elmondta, az MI jelenleg egyfajta asszisztensként működik az újságírásban, ám a kreatív döntések még mindig az újságíró kezében vannak. Márton szerint az is komoly probléma, hogy jelenleg nem lehet szabályosan lehivatkozni ChatGPT-t, legalábbis egyelőre erre nincs kitaposott jogi ösvény. Arra is kitért: „a ChatGPT nem csinál mást, mint amit egy tudomány: a már létező tudásokra épít és ezeket szintetizálja újra.” Eszter szerint sok ember azért nem tudja kiszűrni a Mesterséges Intelligencia által kreált valótlanságokat, mert többségük nem részesül olyan médiaoktatásban, mint pl. a hivatásos újságírók. Márton érdekesnek tartotta hozzáfűzni, hogy az AI újdonságélménye ellenére „a közgazdaság nem beszél arról, hogy kb. 1967 óta algoritmusok irányítják a tőzsdét, tehát gyakorlatilag a teljes globális gazdaságot.”
A moderátor ezután arra volt kíváncsi, vajon szolgálhatja-e az AI a dezinformáció elleni küzdelmet. András azt mondta, bizonyos helyeken „próbálgatnak már olyan AI-eszközöket, amik kifejezetten álhírek detekciójára készültek”, ám ezek egyelőre kezdetleges stádiumban vannak. Márton szerint az AI azon a területen erős, amelyen az ember gyenge. Például a nagy adatmennyiség feldolgozása, mellyel pontosabb becsléseket és számításokat végezhet, mint bármelyik szakember.
A moderátor arra is rákérdezett, milyen új készségeket kell elsajátítaniuk az újságíróknak az AI korában. Eszter szerint a legfontosabb tényező, ami elválasztja a jó újságírót a géptől, hogy előbbinek vannak önálló gondolatai, saját hangja, és naivitás nélkül kételkedik minden olyan állításban, amit nem tud tényekkel alátámasztani.
Az AI-nak nincs humora, nem érti a szarkazmust: ezek nagyon fontos emberi összetevők
– tette hozzá. Márton arról beszélt, hogy a társadalom alábecsül bizonyos képességeket (pl. tánctudás, énekhang, kedvesség, udvariasság), ám szerinte ezek hamarosan fel fognak értékelődni, mert azokra az AI soha nem lesz képes. András megerősítette: „az emberekkel való kommunikáció fontos újságírói feladat”, „az, hogy az interjúalany megnyílik felém, nagyon nagy érték”. Eszter szerint pedig idővel egyre nagyobb szerepe lesz a személyes interjú műfajának. Arról is szó esett, hogy bár az AI is képes emocionális reakciókat utánozva válaszolni a neki feltett kérdésekre, valódi érzelmi kapcsolatra nem alkalmas, így az intuitivitás továbbra is a valódi emberi viszonyok jellemzője marad.
Arra a kérdésre, hogy vajon az AI hogyan alakítja át az újságírást az következő öt-tíz évben, András úgy válaszolt: „remélem, hogy minél több nem kreatív feladatot kivált majd, és mi pedig fókuszálhatunk arra, amit nagyon szeretünk csinálni (pl. riportok, komplex témák feltárása).” Márton szerint a társadalmi folyamatok sokkal lassabban mennek végbe, mint azt a legtöbben gondolnánk, ezért a munkaerőpiac átalakulása sem egy nap alatt zajlik majd le. Eszter úgy vélte, egy bezuhanási folyamat fogja jellemezni a jövőt: az AI egyre több feladat elvégzésére lesz alkalmas, így kiváltja a lassabb, költségesebb emberi munkaerőt. Ezután a különböző szerkesztőségek vezetői ráébrednek, hogy az AI-tartalmak nem feltétlenül elégítik ki az olvasók igényeit, akik emiatt elfordulnak az adott hírportáloktól. Szerinte ennek hatására az újságok nagy része ismét vissza fog térni az emberi tartalomkészítők alkalmazásához. András úgy vélte, az újságírásban az egyik legfontosabb mérce, hogy az olvasók mennyire bíznak meg az adott hírportál által közölt tartalmakban. Márton párhuzamot vont a Mesterséges Intelligencia és a Facebook között. Mint azt kifejtette, ma óriási kereslet van arra, hogy rövid idő alatt viszonylag jó minőségű szövegeket hozzunk létre. A Facebook egy emberi keresletet elégített ki akkor, amikor még nem volt lehetőség ennyire gyors, közvetlen, minden digitális eszközre kiterjedő és ingyenes kommunikációra. E két jelenségben közös, hogy a saját idejében mindkettőre olyan nagymértékű kereslet alakul ki, hogy senkinek sem áll érdekében ezeknek törvényi szinten gátat szabni. András kiegészítette a gondolatot: az EU igyekszik valamiféle szabályozást megvalósítani, ám ennek jogi kereteit egyelőre nehéz meghatározni és érvényre juttatni.
Egy közönségkérdésre valászolva Márton arról beszélt, hogy az eddig megjelent tudományos szakcikkek azt támasztják alá, hogy nincs számottevő különbség a nyilvános és a jelenleg még fejlesztés alatt álló, nyilvánosságra még nem hozott AI-szoftverek között. Hozzátette, e szoftverek fejlesztésének csak egy része zajlik a nyilvánosság előtt, „az igazán nagy része bent zajlik a Google-nél meg a Microsoftnál, és ezekről mi nem tudunk.” A meghívottak emellett mindannyian fontosnak tartották az AI használatának oktatását is, hiszen – akárcsak más számítástechnikai eszközök – a Mesterséges Intelligencia is csak értő kezekben használható megfelelően.
Az este margójára: jól látható, hogy az AI rengetegféle rábízott feladatot el tud végezni, mindemellett hatalmas adatmennyiség befogadására és kezelésére is képes. Mégis, ahogy a matematikus elméjét sem válthatja ki egy zsebszámológép, a költő fantáziáját sem helyettesítheti egy írógép, éppúgy egyetlen empatikus, foglalkozása iránt elhivatott, emberközpontú gondolkodású újságírót sem pótolhat egy számítógépes szoftver, még ha az oly összetett is, mint a Mesterséges Intelligencia.
Szöveg: Major Mátyás Gábor. Nyitókép: Pixabay