fontos hírek interjú

„A bulvár nem egyenlő a hazugsággal, csak érdekesen, figyelemfelhívóan tálalja mindazt, amit a politikai lapok némileg szárazon” – Interjú Szirmay Dáviddal, a Blikk főszerkesztő-helyettesével

A Blikk napilap Magyarország legnagyobb példányszámú lapjai közé tartozik. A bulvár megosztó műfaj, és a nyomtatott sajtó jövőjéért sokan egy lyukas garast se adnának. Sokszor gondolkodom ezen, amikor a print lapkészítés folyamatait figyelem a Blikk szerkesztőségében, az online oldaláról. Most a nagy sürgés-forgás közepette megállítottam egy órára Szirmay Dávid főszerkesztő-helyettest. Vasárnap este a másnapi újság nyomdába küldésének percében toppantam be, és kifaggattam arról, amit annak ellenére, hogy azonos épületben dolgozunk, a Blikk Rúzs online szerkesztőjeként nem láttam át. Interjú.
Sebestyén Klaudia: Vasárnap este Blikk szerkesztőségében ülünk. Milyen egy főszerkesztő-helyettes munkanapja?

Szirmay Dávid: Sokrétű a feladatom: a lap felügyelete, a témák kiválasztása. Reggel fél tízkor van egy lapindító értekezlet, begyűjtjük a témajavaslatokat, kitaláljuk, hogy nézzen ki az újság. Ezután van a fotóértekezlet, eldöntjük, milyen képeket használunk… De egy napilapot sajnos nem lehet összerakni reggel. Jönnek, és bebuknak sztorik. A címlapértekezlet fél kettőkor van, akkor nagy vonalakban már látjuk, mi lesz az újság első oldalán. Lapzárta előtt fél órával, öt körül áll össze a végleges címlap.

Sűrűn fordul elő, hogy hirtelen berobban egy óriási sztori, és az utolsó pillanatban változtatni kell az újságon?

Minden változik, de nem mindegy, hogy a címlapsztorit vagy kisebb anyagot érintve. Nem minden sztoriért cserélünk címlapot.

Hogyan látod a lapod jövőjét 5 és 10 év múlva?

Csökken a piaca, amit sajnálok, mert az az igazi, régivágású újságíró vagyok. De nyomtatott újság mindig lesz, lehet, hogy másképp fog kinézni, másról fog szólni, de még jó ideig lapozgathatjuk. Változik a világ, és a technikai fejlődés befolyásol, ma már leáldozott a régi típusú újságírásnak: bárki szerkesztheti a lapot a mobiljával, a klasszikus újságírási műfajok háttérbe szorultak. A blikk.hu olvasóinak 90%-a telefonon olvassa a lapot. Ez más újságkészítői attitűdöt feltételez: ehhez igazítjuk, hogy nézzen ki a cikk. Nagyon szétvált az újságírás az online és a print médiamunkások közt, de a kettő kiegészíti egymást. Egy online újságíró sokkal jobban ért a netes munkához, mint én, aki 25 éve vagyok a pályán.

Sok olvasói információt használtok?

Igen, egy szerkesztőség akkor működik jól. Az utca embere jelen van ott, ahol az újságíró nem, a történés kell a lapnak. Éppen ezért fontos a kapcsolatépítés az olvasókkal.

Miért vonzó az olvasóknak a bulvár?

Mert azzal foglalkozik, ami az átlagembert érinti. Nem újdonság ez: már a Guttenberg is nyomtatott a nyomdáin garasos hírleveleket, amelyek a szomszéd falu felgyújtásáról, kirablásáról szóltak, többen olvasták, mint a Bibliát. A bulvár végtelenül demokratikus műfaj a hatalom ellenében, a kis ember problémáival foglalkozik. Nem véletlen, hogy Hitler és a többi diktátor betiltotta a bulvárlapokat. A szeriőz lapok is bulvár elemekkel operálnak. A bulvár nem egyenlő a hazugsággal, csak érdekesen, figyelemfelhívóan tálalja mindazt, amit politikai lapok némileg szárazon. Ne felejtsük el, Schroder német kancellár azt mondta, sikerének titka az volt, hogy végignézte a Bildet minden reggel, mert tudta, az a nép hangja. Magyarországon ma a bulvár azonban nem egy műfaj, hanem egy erkölcsi minőség. „Mi vagyunk a nem bulvárok” – mondják azok, akik lenézik a celebekről szóló, harsány címekkel és képekkel operáló újságokat. Pedig nem véletlen, hogy sokkal nagyobb olvasótábora van ezeknek a lapoknak, mint az értelmiségi okfejtésekbe bonyolódó, magukat komolynak mondott sajtótermékek. Persze, Magyarországon fura a piac, a politikai, gazdasági érdekek felülírják sok esetben a szakmaiságot, mintegy kiszolgálóvá téve a médiumokat különféle erőcsoportok számára.

A Blikk piacvezető médium Magyarországon. Mivel előzi meg a konkurens bulvárlapokat?

Erősebb a brandje, mint a riválisoké. Könnyed, szórakoztató stílusban ír mindarról, amiről az emberek beszélnek a buszon, a kocsmákban, a munkahelyeken. Nem véletlen, hogy nincsenek hosszú cikkek a lapban, egy metrómegálló alatt elolvassák, ezért szerkesztjük így cikkeket. De a sikerünkben benne van a függetlenség is, versenytársaink ugyanis az állami média holding részei. Elfogult bulvárlap viszont nem lehet sikeres.

Mesélnél a karrierutadról, a kezdetekről?

Már gyerekkorom óta a sajtó szerelmese vagyok, tízéves koromban, amikor a mamámtól kaptam kakaós csigára pénzt, azt is inkább a Népsportra költöttem. Öt évvel később már politikai lapokat olvastam. A jogra felvételiztem, de pár ponttal lecsúsztam. Akkor jött az ötlet, mi lenne, ha megpróbálkoznék az újságírással. Felvettek a szegedi bölcsészkar levelező szakára, és közben bekopogtam a Magyar Távirati Irodához. Két nyelvet beszéltem, fordítottam a hírügynökségi anyagokat, és mellette megtanultam a hírírást és hírszerkesztést. Életem legjobb iskolája volt. Utána elmentem az egyetemi tanárom hetilapjához, a Vasárnapi Hírekhez, a politikától a sportig minden témában írhattam. Utána hívtak gyakornoknak a Blikkhez, mellette tévézgettem, elmentem egy másik bulvárlaphoz. Közben televízióztam, a szakma szinte minden területét kipróbáltam.

Hogyan egyeztetted össze a televíziózást és az újságírást? Maradt szabadidőd?

Húszas éveim közepén jártam, velem hasonló korú emberekkel dolgoztam. Imádtam a munkámat, rendszeresek voltak a lapzárta utáni bulik. Ez a szakma igazából egy huszonnégy órás meló. A jó újságíró a strandon koktéllal a kezében is újságíró marad, ha olyat lát a környezetében, azonnal beindul a firkász véna.

A bulvár egyet jelent a szenzációhajhász újságírással?

Ha a szó szoros értelmében nézzük, akkor igen, nekünk a szenzáció kell, az átlagos sztori nem érdekel bennünket, az olvasóinkat sem. Ha jelzőket raksz egy címbe, az nem szenzációhajhászás, hanem érdekessé tétel. Az online térben sokkal gyakrabban megjelenik az olvasók félrevezetésére épülő címadás. Ennek oka, hogy a netes hírportálok a kattintásokból élnek. Az ad el jobban hirdetést, akinek nagyobb az olvasottsága. Ez szenzációhajhászás, ha akarom, de nem hazugság. Egyet azért szögezzünk le: senkinek nem tartják a fejéhez a pisztolyt, hogy bulvártévét nézzen, vagy bulvár tartalmakat olvasson. Nem azért nem olvasnak az emberek szépirodalmat, mert a bulvár elveszi tőlük az időt.

Milyen lehetőségeik vannak ma Magyarországon a pályakezdő újságíróknak?

Elvileg lennének, de nagyon felhígult a szakma. Az újságíróra szokták mondani, hogy az egy olyan ember, ami mindenhez ért, de közben igazából semmihez sem. Ma ez nem így van. Én azt látom, hogy a pályakezdők exhibicionizmusa erősebb, mint az ismeretanyaguk. Lesújtónak találom a helyzetet, nem csak a pályakezdőkét. Persze, a szakma egészének helyzetét sem látom derűlátóan, ennek van szakmai, politikai oka egyaránt. Én sem Terry Black-ken nőttem fel, de mégis tudom, hogy ki ő.

Az interjút Sebestyén Klaudia, mesterszakos hallgatónk készítette.