Egy 23 éves budapesti egyetemista, aki a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanul, de a tanulmányai mellett egyre több időt és figyelmet szentel az iskolán kívüli alkotói folyamatokra. Az első komolyabb lépést a Cycle jelentette számára – egy baráti kezdeményezés, amely közös ötletelésből, kísérletezésből és szitanyomásból nőtte ki magát egy underground szférában ismert márkává. Itt találkozott először azzal az élménnyel, hogy milyen valamit saját kezűleg létrehozni, amit mások büszkén viselnek.
A projekt előrehaladtával megjelent benne az igény, hogy még közelebb kerüljön az anyaghoz, és ne csak mintákat, hanem a teljes ruhadarabokat is ő készítse el. Így született meg a Homespun, egy sokkal intimebb, lassabb folyamaton alapuló projekt, ahol a darabok egyesével készülnek, otthoni környezetben a varrógép előtt, mindenféle sietség vagy mennyiségi elvárás nélkül. Bár még minden alakulóban van, ezek a kis lépések lassan, de biztosan épülnek egymásra – és talán épp ez adja az egész út értékét.
Mi az első emléked, ami a divathoz, stílushoz köthető?
Gimnazista koromban kezdett bejönni a hypebeast vonal Magyarországra, ami valamennyire érdekelt is, de pénzem sem volt rá, meg annyira nem is tetszett, hogy bármi olyat felvegyek. De akkor kezdtem el tudatosabban figyelni az öltözködésre, bekövettem pár YouTube-os arcot, akik sneakerekkel, meg nagyon ratyi, drága cuccokkal foglalkoztak. A cápás Bape pulcsikon nagyon sokat nevettünk egy akkori spanommal, ő kicsit jobban benne volt ebben a témában, de nekem ezek a cuccok sohasem tetszettek annyira, hogy hordjam is őket. Justin Bieber volt az első, akinek az öltözködését és stílusát aktívan követtem, és annyira megfogott, hogy igyekeztem hasonló ruhákat hordani. Volt egy közreműködése a H&M-mel, abból a kollekcióból be is szereztem jó pár darabot.
Vannak, akik inspiráltak? Akár a hétköznapi megjelenéseddel akár a ruhatervezéssel kapcsolatban?
Régebbről Justin Bieber-t tudnám mondani, az akkori fast fashion ruhák zöme is az ő stílusát hozta be a boltokba, így könnyen elérhetőek voltak. Régebben nagyot mentek a Fear of God pólók meg a szakadt gatyák, azokat adtam. Volt akkoriban is pár random divattal foglalkozó YouTuber, de őket nem követtem tudatosan, voltak szettjeik, amik tetszettek, de ennyi. Amikor pár éve egy spanommal elkezdtük az első projektünket, a Cycle-t, akkor volt egy amerikai brand, a Basketcase Gallery, ők nagy hatást gyakoroltak ránk. Őket a mai napig nyomon követem, de tudatosan nem inspirálnak se a tervezési folyamatokban, se a hétköznapi megjelenésemmel kapcsolatban. Leggyakrabban az Instagramon látok izgalmas szetteket vagy darabokat, de tudatosan nem gondolnám, hogy bármennyire is befolyásolnak. Tervezésnél van, hogy megtetszik egy-egy Pinterest minta, azokat néha felhasználom, de ott sem tudatosan keresem az inspirációkat.
Próbálok önazonos lenni, azt hordani és olyan ruhát készíteni, ami elsősorban nekem tetszik.
Mit tanulsz jelenleg?
BME Ipari termék- és formatervezői alapszakon vagyok, amit remélhetőleg másfél hónap múlva befejezek és hivatásos mérnök leszek (nevet).
Ez mennyire segíti a divattervezői ambícióidat?
Direktben szerintem egyáltalán nem, ruhával kapcsolatos óráim egyáltalán nem voltak az egyetemen. Talán annyiban, hogy a szakomon is kvázi a semmiből tervezünk meg dolgokat, valamennyire a divattervezés is ilyen, gondolom ilyen beállítottságú vagyok. Szeretek tervezni és alkotni, de közvetlenül semmit sem segített ebben az egyetem. Ősszel voltam kint négy hónapot Mariborban Erasmuson, ott tudtam textiltervezéssel kapcsolatos órákat felvenni. Nem volt magas színvonalú, de jó volt látni, hogy valahol tanítanak ilyet.
Sikerült Mariborban új dolgokat tanulnod, vagy inkább megerősítést kaptál arról, hogy jó irányban haladsz?
Mindkettő. Tanultam néhány hasznos dolgot, de inkább megerősített abban, hogy érdemes ezzel foglalkozni. Inspiráló volt a közeg, élveztem a kint töltött hónapokat.
Mi inspirált arra, hogy saját kezűleg készített ruhadarabokat hozz létre és megoszd másokkal is?
Tavaly kaptam egy varrógépet, elkezdtem otthon varrni egyszerűbb darabokat, kisebb táskákat és egyből elvitt magával a dolog. Teljesen rákattantam. Elkezdtem kirakni a cuccokat instára, amiket éppen varrtam, de azt is csak archív jelleggel. Jöttek rá pozitív visszajelzések is, azok megleptek. Nem számítottam arra, hogy a magyar TikTok-on és Instagram-on ilyen jellegű megnyilvánulások is vannak.
Ahogy fejlődtem, úgy éreztem, megérett a dolog arra, hogy pár cuccot kirakjak eladásra, aztán utána már észszerű lépésnek tűnt kidobni egy kollekciót.
Tudsz mondani valamit a név eredetéről?
A varrás előtt ékszereket csináltam otthon, de csak magamnak szórakozásból. Csináltam hozzá egy Instagram oldalt, gondoltam archívumnak jó lesz és majd később tudom nézegetni, hogy honnan hová jutottam. Villamoson beírtam, hogy homemade szinoníma, kidobta, hogy homespun, aztán ennyi. Sokat nem gondolkodtam azért rajta (nevet). Ez volt a Homespun.gems, a ruhás oldal meg innen lett simán csak Homespun.
Egyszerre több projektet is viszel. Nem nehézkes mindegyikkel párhuzamosan haladni?
De, eléggé. Ezért nem is haladunk (nevet). A Cycle-n már lassan két éve nem volt új kollekció, mivel azt ketten csináljuk, így elég nehéz koordinálni, hogy ki mikor ér rá az egyetem mellett. Kicsit elfáradt a projekt, meg a kedv is alábbhagyott. Az ékszerkészítés elég rapszodikusan megy, nem feltétlenül szeretnék belőle üzletet csinálni, szórakozásnak meg tökéletes. Van, hogy egy hétig csak azzal foglalkozok, utána meg hónapokig eszembe se jut. A Homespun a fő projekt, könnyebb volt egyedül elkezdeni az egészet. Most szólókarrierbe kezdtem. Nem ez az elsőszülött gyerek, de ez a legjobban szeretett, az biztos.
Hogyan emlékszel vissza a varrással való első próbálkozásaidra? Nehéz volt az indulás?
Nem feltétlenül. Sok videót néztem YouTube-on és TikTok-on. De a nagyobb részét magamtól találtam ki. Sokat foglalkoztam vele, az alapokat viszonylag hamar elsajátítottam. A családban van varrónő, ő tudott segíteni azért pár dologban.
Hogyan zajlik nálad a tervezői és alkotói folyamat? Végigvezetnél a tervezéstől a kész termékig?
Amikor még csak magamnak varrtam ruhákat, azon gondolkoztam, mit hordanék szívesen, mire lenne szükségem. Általában Pinterest-en nézelődök, aztán ha valami megtetszik, akkor azt megcsinálom. Előfordul, hogy elmegyek anyagokat nézni Pesten és közben gondolkozok, hogy egy adott anyagból mit lehetne kihozni. Régebben meglévő ruháimból készítettem szabásmintát, mostanában 3D-s modellezőprogramokban csinálom ezeket. Kicsit egyszerűbb a programban variálni, mint papíron. Mostanában sokat kísérletezem különböző szabásmintákkal. Szenvedős, de megéri. Próbálok hétköznapi alapokra építeni, amiket valamilyen mókásabb, vagy eltúlzott szabással dobok fel. Olyan ritkán van, hogy leülök és gondolkozok azon, hogy mit is kellene varrnom. Az ötlet általában jön magától, akár látok valamit az utcán, vagy csak eszembe jut, hogy kísérletezzek valamivel.
Nem szabok meg előre magamnak határidőket, csak csinálom, ahogy jónak gondolom.
Az elkészítés része neccesebb, be kell vallanom, a workflow terén néha hajlamos vagyok halogatni. Megrendeléseknél van, hogy már unom a dolgot, vagy érzem, hogy mással kellene foglalkoznom, de amikor elkészülök az adott darabbal, mindig elmúlnak ezek a gondolatok. Ha nem megrendelésről van szó, sokkal szabadabbul dolgozok, nem érzem azt, hogy sietnem kell.
Február 14-én a Turbinában volt az első divatbemutatód. Milyen érzések voltak benned amikor a modellek sétáltak az általad tervezett ruhákban?
Akkor volt a Pesten Nincsenek Istenek albumbemutatója Cold Gee-nek. Volt egy ötletük, hogy jó lenne a koncert előtt egy félórás ruhás, divattal foglalkozó mini event és felkértek rá. Spanok vagyunk, szóval elvállaltam, de az elején nem feltétlenül tartottam jó ötletnek. De amint elkezdtük összerakni a szetteket és felkeresni a modelleket, összeálltak a dolgok. Utólag már jó ötletnek tartom, csak az elején tartottam attól, hogy nem fog annyira beleilleni az est tematikájába. Egy trap bulira nem feltétlenül olyan arcok jönnek, akik nyitottak az ilyen dolgokra. Van átfedés a két oldal között, de az elején ez egy visszahúzó tényező volt. Maga a bemutató nagyon jó élmény volt. Kaptam pozitív visszajelzéseket bőven és én is elégedett voltam a ruhákkal. Volt egy londoni fotós arc, aki pont Pesten volt és csak miattam jött el az eseményre. Az külön jól esett, hogy valakit ennyire érdekelnek az ilyen jellegű dolgok.
Március 24-én jelent meg az első kollekciód, a ROOTS. Végig tudnál vezetni minket, hogyan is készült a kollekció?
A kollekció egy nadrágot, egy inget és egy bandanát tartalmaz. A nadrággal már régóta kísérleteztem, sokat dolgoztam a szabásmintán. Többször is újravarrtam, mert az első pár verzió nem tetszett, de eljutottam egy olyan fittig, amit már megfelelőnek tartottam. Szerintem sikerült egy elég extra szabásmintát készíteni és megvalósítani is. A printet később találtam ki, ez a cikk-cakkos kis minta azóta a márka védjegyévé vált. Az ing ötlete elég random jött. Alapvetően egy teljes szettben gondolkoztam már a kollekció tervezésénél is, varrogattam felsőket csak úgy magamnak szórakozásból. Nem szerettem volna egy random pólót belerakni a kollekcióba, ezért is döntöttem egy ing mellett. Nézegettem anyagokat, amik jók lennének inghez, találtam egy extra mintát és kábé el is készültem. A kettő mellé akartam egy egyszerűbb dolgot is, ez lett a bandana. Ezen amúgy ugyanaz a minta van, mint a gatyán. Kísérletezgettem és azon gondolkoztam, hogy én mit hordanék szívesen. Nagyjából így jött létre az első kollekcióm.
Első kollekció után mi a következő lépés? Jön a következő, vagy egy kis pihenés?
Pólóra, pólókra lehet számítani. A varrás kicsit visszaszorul most talán, mert a pólókat nem én varrom, csak a mintát én szitázom rájuk. A drop nem tudom még mikor lesz, mert a fotósunk éppen érettségizik és nem ér rá (nevet). Nem feltétlenül lesz egyből új kollekció, hosszabb távon egyelőre nem tervezek. Csináltam két mintát, amit szerintem május végén kiadok, aztán akinek tetszik, az megveszi.
Mit üzennél azoknak, aki azt akarja csinálni, amit te? Hogyan tudnak belekezdeni?
Csak azért ne kezdje el valaki, mert azt gondolja, ebből könnyű meggazdagodni. Aki szeretne varrni, vegyen egy varrógépet és kezdjen el YouTube videókat nézni. Szerintem hamar kiderül, hogy valaki szereti-e csinálni, vagy sem.
Az interjút Szilágyi Benedek készítette. Nyitókép: Vályi Milán