Hogyan jut el egy gimnazista srác az iskolarádióból az M4 Sport szerkesztőségéig? Milyen lehetőségei vannak ma egy fiatalnak a magyar sportmédiában? És mit jelent az, ha valaki tényleg szívvel-lélekkel dolgozik egy hivatásért? Fazekas Marcival beszélgettünk, aki fiatal kora ellenére már több szerkesztőségben is megfordult, és egyre határozottabban találja meg saját hangját a sportújságírásban.
Fazekas Marci huszonegy éves, de már a Nemzeti Sportrádió online szerkesztője, kipróbálta magát a hirado.hu sportrovatos szerzőjeként is, és az M4 Sport egykori gyakornoka. A sport iránti rajongása gyerekkorában kezdődött, mára azonban a hivatásává vált. Saját podcast-tel, bloggal és rengeteg munkával építette fel azt az utat, amelyről most úgy beszél, mint egy izgalmas kihívásokkal teli, de szerethető szakmáról.
Hol telt a gyerekkorod, és szerinted mennyit köszönhetsz annak a közegnek, ahol felnőttél?
2003 augusztusában születtem Budapesten és mindig is itt éltem, mind a pesti, mind a budai oldalon. Megszoktam a város nyüzsgését, és talán ezért is alakult ki bennem, hogy nem riadok meg, mikor emberek előtt kell szerepelni, vagy egy feladatban együttműködni.
Honnan jött nálad a sport iránti rajongás?
Négyéves korom óta focizom, és mint minden fiú, én is focista akartam lenni. Egy idő után beláttam, hogy a lelkesedésem nagyobb, mint a tehetségem, viszont az edzőim gyakran kikérték a véleményemet a taktikáról, a csapaton belüli hangulatról, így úgy gondoltam talán van közöm valamennyire a sporthoz. Elkezdtem gondolkodni, hogyan dolgozhatnék a futballban úgy, hogy nem a pályán vagyok, és így jutottam eszembe a sportújságírás gondolata.
Volt olyan pillanat, amikor eldőlt benned, hogy sportmédiában szeretnél dolgozni?
Először a Virányos Általános Iskolában találkoztam a média világával, ahol hatodiktól kezdve az iskolarádió egyik szerkesztője voltam. Szerdánként két-három szünetben voltak ezek a rövid rádióadások, zenével és egy-két interjúalannyal, diákokkal és tanárokkal egyaránt.
Azt hiszem, itt szerettem meg a média világát, és tudatosan már úgy kerestem gimnáziumot, hogy médiaszakos tanuló legyek, a felvételi után így kerültem a Csik Ferenc Gimnáziumba.
Hogyan indult be a szakmai pályád?
A gimnáziumi évek után, amelyben minimális szakmai tapasztalatot szereztem, jelentkeztem egyetemre a Károli Gáspár Református Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakára. Ezzel párhuzamosan már próbáltam keresni lehetőségeket, hogyan tudnék gyakorlati tapasztalatot szerezni a tanulmányok mellett. Először 2022 júniusában lettem figyelmes az MTVA tehetséggondozó programjára, amelyen sportkommentátori képzés indult, azonban elsőre elutasítottak a fiatal koromra hivatkozva. A tanulmányok mellett focis podcastet indítottunk a barátaimmal, és ennek rengetek időt szenteltünk. Majd egy évvel később ismét meghirdette az MTVA a tehetséggondozó programját. A jelentkezés során a motivációs levélben leírtam, hogy engem a sport érdekel és abban vagyok igazán kompetens, amit így utólag elég kockázatos volt, hiszen a közélethez kerestek embereket. Mindenesetre sikerrel vettem a felvételit, majd legnagyobb meglepetésemre az akkori főszerkesztő közölte, hogy a gyakornoki időszakomat az m4sport.hu szerkesztőségében tölthetem.
Milyen tapasztalatokat szereztél az M4 Sportnál?
Egy nagyon jó és szakmailag felkészült közösségbe csöppentem, és rá kellett jönnöm, mennyire összetett dolog egy jó cikket összerakni. Bent megtanultam számos stilisztikai módszert, amelyet mai napig hasznosítok.
Ami nagyon fontos volt, hogy rájöttem, a sport nem csak a fociból áll, és ezért minden sporthoz érdemes konyítani valamennyit. Megismerkedtem a Photoshop-olással is, így a cikkek mellett sok anyagot már a social media igényeire szabva csináltam.
Mi történt a tehetséggondozó program után?
A három intenzív hónap után kaptam a cégtől szerződést, azonban átkerültem a hirado.hu szerkesztőségébe, ami közel sem sportújság, de sportrovata van, így oda írtam cikkeket.
Jelentős változást hozott számodra az M4 Sport után a hirado.hu szerkesztőségébe való átigazolás?
Ez nyilván nagy váltás volt, hiszen az M4-es brigáddal adottak voltak a feladatok, mindig megbeszéltük, mi lesz a dolgom, a híradónál azonban szabad kezet kaptam a sporthírek legyártásában. Próbáltam kreatív lenni, és olyan szögből megfogni a sportot, amely egy fokkal emberibb köntösben adja át a híreket, és ezért igen sok kutatómunkával járt egy jó cikk felépítése. Ennek ellenére sok olyan cikket írtam, amiket örömmel adtam ki a kezemből, főleg labdarúgás, Forma–1 és magyar sikersportok, – mint az úszás, kézilabda vagy a kajak-kenu – voltak a fő témák.
Hogyan kerültél a Nemzeti Sportrádióhoz?
2024 júniusában startolt el a rádió, amelynek nem volt külön social média felülete, de az eddigi tapasztalataim miatt a főszerkesztőm beajánlott oda, és a mai napig a rádió online tartalmait én szerkesztem.
Mennyire volt segítségül a podcast-es múltad?
A podcast azért volt meghatározó, mert olyan képességeket tudtam gyakorolni, amik sportriporterként nagyon fontosak. Az egyik ilyen a beszédtechnika, vagy a lámpaláz leküzdése a kamerák előtt. Emellett a szerkesztői feladatokban is gyakoroltam tudattalanul.
Volt különösen emlékezetes adásotok?
A kedvenc adásaim között szerepelnek a Puskás Arénában történt forgatásunk, valamint a Milton Friedmann egyetemi is. Az előbbi egy vlog-szerű élménybeszámoló volt a 2023-as labdarúgó Magyar-Kupáról egy zenész szaktársammal, míg a másikat Dr. Jászberényi József Tanár úrral csináltuk, aki egyetemi tanár és sportújságíró is.
Tervezitek folytatni ezeket a tartalmakat?
Ezek nagyon jó emlékek maradtak, még akkor is, ha csak kevesebb megtekintése van a csatornának. Ami a folytatást illeti, én bízom benne, hogy lesznek még tartalmaink, de az biztos, hogy más köntösben, mint korábban.
Mit szeretsz legjobban a munkádban?
Természetesen azt nagyon szeretem, hogy a sport a téma, hiszen manapság a politika és a közélet nagyon kényes, így örülök, hogy olyan dologgal foglalkozhatok, amit amúgy is szeretek.
Nagyon szeretem a sport emberi oldalát, a Sportrádiós anyagaimnál is odafigyelek arra, hogy ne csak a sporteredmény, hanem az ember is jobban megjelenjen a hallgató/olvasó számára.
Mi okozza a legnagyobb nehézséget?
Talán, ami nagy változás volt az életemben, hogy mióta dolgozom, nem igazán kapcsol ki a sport, mert ha leülök meccset nézni, már keresem a történeteket benne, vagy kritikusan hallgatom a kommentátort, esetleg azon agyalok, mit kérdeznék a meccs után az adott játékostól.
Van példaképed a szakmában?
Kifejezetten szimpatikus ember Vásárhelyi Tamás, az M4 Sport kommentátora, aki atlétikai és úszóversenyeken hallhatunk. Hajdú B. István egy élő legenda, az ő stílusa valószínűleg megismételhetetlen, míg Berkesi Judit is egy nagyon kedves ember.
Mitől jó számodra egy sportújságíró vagy kommentátor?
Egy jó riporter szerintem onnan derül ki, hogy átlátja, milyen szerepe van a sportban. Egy néző nem azért fog egy Barcelona-Real Madrid mérkőzést megnézni, mert milyen színvonalas lesz a meccs végi interjú, hanem azért, mert a 22 főszereplő a sport krémjét képezi. Ha egy riporter jól tud asszisztálni a sportélményhez, akkor jónak mondható. Szerintem ehhez önismeret, magabiztosság, humor és asszertív viselkedés is kell, meg persze alapvető skill-ek, mint a beszédtechnika és a bő szókincs.
Hogyan látod, milyen lehetőségei vannak ma egy pályakezdő fiatalnak a magyar sportmédiában?
A lehetőségek megvannak, de nem tálcán kínálva. Aki ma pályakezdőként szeretne bekerülni a sportmédiába, annak aktívnak kell lennie. Én is így voltam ezzel: podcast-tel, bloggal kezdtem, majd több kör próbálkozás után vettek fel a tehetséggondozó programba. Aki valóban szívvel-lélekkel benne van, talál utat – de nem lehet ölbe tett kézzel várni, hogy valaki felfedezze.
Tapasztalataid alapján mennyire nyitott a szakma az új arcokra, friss hangokra?
Azt gondolom, egyre nyitottabb.
Nyilván az elején nem könnyű, de ha valaki jól dolgozik, gyorsan elismerik. Nekem is a korom miatt először nemet mondtak. Fontos a hitelesség és az alázat – ezekre vevők a szerkesztőségek.
Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak a belépéskor? Inkább a kapcsolati háló, a szaktudás vagy a kitartás számít?
Szerintem mindhárom fontos, de ha ki kellene emelni egyet, akkor a kitartást mondanám. A kapcsolatok segíthetnek, a szaktudás elengedhetetlen, de ha nem vagy kitartó, nem fogod végigvinni az utadat.
Milyen szerepe van manapság az egyetemnek vagy szakirányú képzésnek ebben a szektorban?
Az egyetem jó alap, főleg a kapcsolatok és a gondolkodásmód miatt, de önmagában kevés. Tanulás mellett folyamatosan gyakorlati dolgokat érdemes keresni, mert ez fog a jövőben segíteni az elhelyezkedésben.
Te mit tanácsolnál egy most érettségiző vagy egyetemen tanuló fiatalnak, aki sportújságíró vagy médiás szeretne lenni?
Kezdje el minél hamarabb! Ne várjon arra, hogy diplomája legyen vagy valaki „felfedezze”. Csináljon podcast-et, blogot, vlogot – bármit, amiben megmutathatja magát. És legyen türelmes.
Milyen típusú sporttartalmak a legnépszerűbbek most? Inkább a könnyedebb, közösségi médiás formák vagy még mindig van igény hosszabb elemzésekre is?
A rövid, könnyed tartalmak dominálnak, főleg a közösségi médiában – erre én is készítek tartalmakat. De szerintem van igény a mélyebb, emberibb történetekre is, ha jól vannak tálalva.
A saját tapasztalatod alapján hogyan látod a podcast, mint formátum jövőjét Magyarországon?
Szerintem van jövője, főleg ha jól célzott és igényesen elkészített tartalmakról van szó. Nyilván nem ér el minden podcast óriási megtekintést, de próbálkozni mindig lehet. Jó tartalommal, és izgalmas beszélgetéssel fel lehet kelteni az érdeklődést. Egyre többen hallgatnak szabadidőben ilyen tartalmakat, így biztosan nagy jövője van ezeknek.
Szerinted miben gondolkodnak másképp a te generációd tagjai a médiáról, mint az idősebbek?
Mi vagyunk az a generáció, aki teljesen ebben nőtt fel, nagyon nem kellett megtanulnunk használni az eszközöket, mert mindenkinek könnyen ment.
Mi már máshogy fogyasztunk tartalmakat: gyorsabban, vizuálisabban, közvetlenebb stílusban. Nem félünk keverni a formátumokat, és jobban használjuk a közösségi médiát. Emellett talán bátrabban kérdezünk, kritikusabban gondolkodunk.
Ha egy dolgot kiemelhetnél, amit mindenképp érdemes lenne megtanulnia egy sportmédiára készülő fiatalnak – mi lenne az?
Egyértelműen a beszédtechnika. Lehet bármilyen jó a tartalom, ha nem tudod jól átadni, nem lesz nagy hatása. Nekem ebben sokat segített a podcast és a sok-sok gyakorlat, de ez mind tanulható és fejleszthető.
Az interjút Németh Anna készítette. Nyitókép: Fazekas Marci