Akár egy éppen közeledő tanulmányi utunkra készülünk, akár csak kíváncsiak vagyunk diáktársaink tapasztalataira, érdekes lehet körbejárni az Erasmus témáját olyan szempontból, ahogyan általában azt nem tesszük. Vajon milyen nehézségekkel szembesültek a külföldi egyetemekre beilleszkedő ELTE-s tanulók? Milyen kultúrsokkal járó jelenséggel kellett találkozniuk, amivel nem tudtak olyan gyorsan és könnyen megbirkózni, mint elsőre gondolták? Hogyan segítette őket a kinti közösség? És hogyan lehet előre felkészülni a váratlan eseményekre még a kiutazás előtt?
Ezeket a kérdéseket tettem fel egyetemünk hallgatóinak, akik már hazatértek Erasmus útjukról. Egy biztos: ahány ország, annyi különböző élmény. Mindenki más és más dolgot emelt ki a célországában szerzett tapasztalatai közül.
Nem tudom miért volt olyan meglepő, de egy kinti szupermarket nagyon más. Nincs tejföl, nincs zsír, háztartási paprika, nincsenek ott a megszokott márkák, cikkek, nem tudjuk mit és hol érdemes megvenni
– mondja Geri, aki Belgiumban töltötte az Eramsus-os hónapjait. „Ha van mentorprogram csatlakozzatok, még ha egész félévben nem is keresitek, lesz egy biztos kontaktotok” – hangsúlyozza, mint egy fontos tanács az utazni tervezők számára.
Bodnár Bia dél-koreai élményét meghatározta a nem várt helyzet, miszerint a helyiek aligha tudnak angolul. Ebből kifolyólag úgy érezte, inkább zavarban voltak a külföldi diákok jelenlététől, így nem is mutattak nyitottságot, érdeklődést. A problémán való átlendülést a cserediák mentorok segítették, illetve a közösségi programok, ahol őszinte bevallása szerint a koreai társaiban lévő nyelvi korlát által generált megilletődést az alkohol jelentősen képes volt feloldani. „Kicsit nehéz volt feldolgozni, hogy náluk tökéletesen elfogadott a köpködés, a horkantás, akár az utcán is. Ezzel szemben például társaságban orrot fújni tiszteletlenség, inkább szipognak” – emeli ki Bia. Fontos tanácsnak tartja, hogy készüljünk előre itthonról csomagolt gyógyszerekkel. Meglepőnek találta, hogy kint még egészségügyi intézményi keretek között sem tudnak angolul, így hálás volt, amiért felkészülten érkezett, és nem kellett külön orvoshoz látogatnia, ha ilyen jellegű segítségre volt szüksége.
Akadnak olyan országok, amelyek esetében külön hangsúlyt kell fektetni az anyagiakkal kapcsolatos felkészülésre. Svédország például kifejezetten nagy kihívást jelenthet magyar diákként.
„Amikor látod, hogy a svájci, német, vagy holland ismerőseid minden héten kávéházakba, éttermekbe, vagy éppen egy másik országba ruccannak ki, felmerül benned a kérdés, hogy a felelős éned nyerjen, vagy az, aki azt mondja: egyszer élünk” – fogalmaz Tauber Petra, aki Lund városában volt Erasmuson. Fontos szem előtt tartanunk, hogy az adott célországunkban esetenként számunkra teljesen idegen időjárási jelenségekkel találkozhatunk – Skandinávia ezalól sem kivétel. Petra svédországi tartózkodási idejét is jelentően megnehezítette a zord időjárás. „Odaérkezve realizáltam, hogy elképzelhetetlenül hideg van és rettenetesen erős a szél. Nagyon sokszor úgy sétáltunk a lakótársaimmal haza, hogy majd’ elfújt minket, a fülem is állandóan fájt” – emlékezik vissza.
A belföldi diákok maguk között barátkoztak, Erasmusosokkal nem nagyon
– mondja Tauber Ákos, aki Limerick városában, Írországban végezte az ideiglenes külföldi tanulmányait. Tapasztalata alapján alig találkozott olyan ír diákkal, aki nyitott lett volna külföldi társaira – erre a félév elején még a tanárok is felhívták előzetesen a figyelmét. Az íreknél normalizált a késés, elmondása alapján rendszeresen tapasztalta, hogy akár a tanárok is 15 perccel később érnek be a tanórákra. „Nem volt komoly számonkérés, inkább sok írott beadandó és megajánlott jegy, amihez itthon nem szoktam hozzá” – teszi még hozzá az oktatási rendszerrel kapcsolatos élményeihez. Ákos egy útikönyvvel felszerelkezve vágott neki utazásának – elmondása alapján a többi külföldi tanuló társaságán kívül még ez segítette jelentős mértékben a kint töltött idejét. A jövőbeli kiutazók számára üzeni, hogy ne féljenek beszerezni egy hasonló segédeszközt, bármilyen régimódinak is tűnhet.
Kanyó Viki, aki szintén Írországot látogatta, felhívja a figyelmet az elköltözéssel kapcsolatos nehézségekre. Sokaknak talán az Erasmus az első periódus, ahol elszakadnak családjuktól és saját maguk urává válnak. Ez Vikinél sem volt másképp. A megfelelő lakhatás bebiztosítását és lakótársak kiválasztását kiemelten fontosnak tartja, elmondása szerint ez a stabil pont bármikor képes volt erőt adni számára.
Azzal a tudattal érdemes kimenni, hogy minden szituációban meg fogod állni a helyed, az önbizalmat és a magadba vetett hitet mindenképpen érdemes erősíteni
– tanácsolja a jövőben külföldön tanulni tervezőknek.
“Ha az ember Erasmusra megy, nem csak az adott ország lakóival kerül kapcsolatba, hanem rengeteg másik nemzet tagjaival is” – meséli Lévai Merci, a norvégiai Voldában töltött idejéről. “Nekem ezt volt nehezebb megszokni, a megszámlálhatatlan kultúra keveredését, ami egyszerre izgalmas és varázslatos, de ugyanakkor tud nagyon sok és nehezen emészthető is lenni.”
Meg kell szokni, hogy az emberek, akikkel együtt élsz, máshogy gondolkodnak, más nekik a normális. Ez mindenre igaz, a nagyobb dolgoktól a legapróbbakig, például, hogy ki hogyan takarítja ki a konyhát.
Merci elárulta, hogy mindig is nagy álma volt az Erasmus segítségével külföldön tanulni, azonban különböző okok miatt úgy alakult, hogy csak a képzése utolsó félévében tudott elmenni. “Sokan figyelmeztettek, hogy a szakdolgozat és egyebek miatt ez nem a legjobb ötlet, de nem tudtak elijeszteni, szerencsére. Semmi hátrányom nem származott, sőt, remekül tudtam dolgozni a szakdolgozatomon kintről is.”
Mindenkit arra bátorítok, hogyha esetleg csak az utolsó évében tudna menni, menjen! Ne aggódjon, ne tartsa vissza őt ez.
– tanácsolja mindenkinek, aki hezitálna az utolsó tanévére tervezett utazással kapcsolatban.
Vadász Viola a Hollandiában töltött hónapjaiból legjelentősebb nehézségként az edukációs rendszerbe való beilleszkedést emeli ki. Itt az osztályzás 1-10-ig terjedő skálán történik, emellett ritka az, hogy valakinek egy munkáját maximum osztályzattal értékelik. A jóléti állam előnyeként megemlíti, hogy itt sokkal kevésbé tarthatunk az esetleges lopásoktól, a diákok például könnyen a könyvtárban hagyják laptopjaikat, telefonjaikat egy ebédszünet erejéig. „Amitől legjobban féltem, az a holland bürökrácia” – árulja el Viola. „Nagyon korán és előre összeraktam az összes papíromat, ami csak kellhet. Beraktam őket egy nagy mappába, amit aztán hordozgattam magammal mindenhova. Ez nagyon sokat segített” – teszi hozzá, és hangsúlyozza, hogy a jövőbeli Erasmusosok se féljenek így tenni.
Amit viszont egységesen és őszintén mindenki elárult, az nem más, minthogy a legváratlanabb helyzetekre igazából lehetetlen felkészülni. Valószínűleg minden ember számára mást jelent a váratlan, és máshogyan is birkózunk meg a szokatlan helyzetekkel – egy biztos, az Erasmus egy életre szóló élmény, még az árnyoldalaival együtt is.
Ha Te is tervezel a jövőben Erasmusra menni, jó hírünk van, hiszen december folyamán megkezdődnek a 2025/26-os tanévre vonatkozó, kiutazással kapcsolatos tájékoztató alkalmak. A BTK nemzetközi iroda által szervezett alkalom december 2-án, 17:30-kor lesz a kampusz A épületének Kari Tanácstermében. Erre az eseményre online, a Teams felületen is van lehetőség csatlakozni.
Bővebb információkért figyeljétek az esemény Facebook oldalát!
Ezenkívül egy minden ELTE-s érdeklődő számára látogatható online tájékoztatóra is sor fog kerülni, december 16-án, 14 órakor. Ehhez ezen a linken lesz lehetőségetek csatlakozni. A tájékoztató alkalmakon kívül érdemes gyakran ellátogatnod az Erasmus Student Network – ESN ELTE – oldalára, illetve az ELTE BTK weboldalán belül található Erasmus fül is rendelkezésre áll, ha választ kerestek bármilyen, a témát érintő kérdésre.
Mindenkinek sikeres pályázást és örömteli utat kívánunk!
Szöveg: Szitás Lilla. Nyitókép: Pexels.