Az oktatáshoz való hozzáférés alapvető emberi jog, mégis több százezer diákot fenyeget az iskolai lemorzsolódás veszélye a digitális oktatás bevezetése óta az Oktatási Hivatal adatai szerint. A probléma égető, hiszen egy gyermek későbbi életét alapvetően határozza meg a minőségi oktatás vagy annak hiánya. Bár a pénzügyi források megvannak rá, mégis kevés támogatás érkezik a döntéshozók részéről, így az érdemi segítségnyújtás feladata a civil szervezetekre hárul.
Tények vannak, adatok nincsenek
L. Ritók Nóra pedagógus, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője szerint a lemorzsolódás veszélyét sem a tankerületek, sem a rendszer nem hangosítja ki, ezért nem is férhetünk hozzá az érintettség pontos adataihoz.
Volt olyan középiskola, ahol 50 százalék alatt értékelhetetlennek tekintette az osztályfőnök a teljesítményt, és olyan is, ahol két visszaküldött feladat után már azt mondták, hogy a gyerek csinált valamit. A legnagyobb gondot az olvasás, a szövegértési képességek megalapozása, a papíron nem megtanulható informatika, illetve az idegennyelv tanulása jelenti, ami nem is értelmezhető azokban a családokban, ahol a szülők maguk is alapkészség-hiányosak és nem hogy az idegennyelvnél, de még az anyanyelvnél is olvasási nehézségük van.
– mondja L. Ritók Nóra, aki szerint óriási bonyodalmakat okozna, ha ennyi gyereknek kellene évet ismételnie, mert az teljesen felborítaná az alattuk levő osztály szerkezetét és kezelhetetlen létszámok jönnének létre. Bár a tavalyi év végén azt mondták, hogy két hétre behívják az iskolába azokat a gyerekeket, akik abszolút nem tudtak bekapcsolódni az oktatásba, ennyi idő alatt lehetetlen három hónap tananyagát bepótolni. Ráadásul a szegregált iskolákban az osztályozó vizsgák követelményei sem azt a tudásszintet ütik meg, ami a továbbhaladáshoz szükséges.
Ha reális lenne az osztályzás, akkor nem tartanánk itt, hogy a szakiskolákban gyakorlatilag funkcionális analfabéta fiatalok tömegei vannak. Minden iskola úgy fogja lezárni ezt az évet, mintha rendesen tartották volna a kapcsolatot a gyerekekkel. Az oktatási rendszer nem esélykiegyenlítő, a pandémiától függetlenül sem, ez nyilvánvaló. Itt egy óriási társadalmi leszakadás van, amihez az iskolarendszer asszisztál, hiszen az oktatási szegregáció soha nem volt olyan mértékű Magyarországon, mint amilyen most.
– mondja L. Ritók Nóra, és hozzáteszi:
Az oktatás gyakorlatilag tovább termeli azokat a tényezőket, ami miatt létrejön a társadalmi leszakadás. Ez a problémával szembeni eszköztelenségben és a szakemberellátottságban is érezhető. A pandémia ezeket szerintem csak kihangosítja, és ezzel senki nem akar szembenézni a rendszerben és a pedagógusok között.
Azoknak a gyerekeknek, akiknek a járvány előtti időben sem volt különösebb tanulási motivációja, ebben az időszakban még nehezebb bekapcsolódnia az online oktatásba. A szülőknek sincs eszköztára olyan hátteret biztosítani, amiben a gyerek érzi, hogy feladata van az otthoni tanulási időszak alatt, mert nincs meg az a minta, hogy az iskolával kapcsolatban feladattudat, motiváció legyen.
Volt olyan család, akiknek adtunk tabletet és internetet, a szülő pedig visszahozta, mert figyeltük, hogy a gyerek használta-e a tanuláshoz. Nem használta, csak telefonálásra és filmnézésre
– mondja az Igazgyöngy alapítója.
Intézkedések vannak, de nem elég célirányosak és szigorúak
Az EuroChild felmérése szerint Magyarországon meglehetősen kevés állami segítséget kaptak a családok és gyermekek a pandémia alatt. Elegendő kormányzati támogatás hiányában alapítványok vették át a gyermekek felzárkóztatásának és oktatásának feladatát, az online segítségnyújtást – így tett az Igazgyöngy Alapítvány is.
Az állam és a szolgáltatók tavaly ingyenes internettel járultak hozzá a digitális oktatás nehézségeinek enyhítéséhez, csakhogy az adatok szerint országunkban 20-30 százalék között van azoknak a száma, akiknek nincs internethozzáférésük, 8 százalék azoké, akiknek nincs számítógépük, és a tanulók nagyjából 7 százalékának csendes hely sem áll rendelkezésére a tanuláshoz. Az Igazgyöngy Alapítványnak civil szervezetként az volt az egyik legfontosabb feladata, hogy minél több eszközt szerezzen be, de a lakhatási szegénységben ezeknek az elhelyezése és működtetése sem egyszerű.
Hamar kiderült, hogy az asztali gépek nem a legjobbak, mert nagyon sok helyen asztal sincs. A tablet és a laptop az, ami könnyebben és biztonságosan kezelhető, de volt, ahol elosztót és hosszabbítót is kellett adnunk a működésükhöz.
– mondja az alapítvány vezetője.
Nemrég a kormányzat úgy döntött, hogy az internethozzáférést csak azoknak teszi ingyenessé, akiknek előfizetése is van, ami teljesen megszűrte a családokat, hiszen ahol internet előfizetés van, ott van digitális eszköz is. Így sok diáknak a papír alapú oktatás maradt az egyetlen lehetősége. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az Uniós lehetőségek az ilyen kis falvakban nem megfelelően közelítik meg a problémát. Korábban a Digitális szakadék csökkentése című program azt a társadalmi csoportot célozta meg, akiknek a digitális kompetenciái alacsonyak ahhoz, hogy használják a telekommunikációs eszközöket.
Ennek a hasznosulását nagyon minimálisnak láttuk. Motivációs céllal megkaphatták a tabletet vagy okostelefont, ha elvégezték a tanfolyamot, de igazából olyan emberek ültek be a képzésre nagyon sok esetben, akiknek az alapkészségei sem megfelelőek. Ezek híján elég nehéz építeni a digitális kompetenciákat.
– mondja L. Ritók Nóra.
A telefonokat a program után sokan eladták, vagy más módokon hasznosították. A leszakadó társadalmi csoportok digitális tudása javarészt a gyerekeknél összpontosul és jellemzően laptopon vagy tableten hasznosítható, telefonon kevésbé. De hiába lenne meg a gyermek megfelelő képessége az okostelefon használatához, ha azok száma nem megfelelő a családban a gyerekek létszámához képest, így nem tudnak egyszerre tanulni, de az is előfordul, hogy a szülő elviszi magával az eszközt.
Az Európai Unió stratégiai párbeszédet indított a tagállamokkal arról, hogyan lehetne továbbfejleszteni a digitális oktatást, és arra ösztönzi őket, hogy a most rendelkezésre álló forrásokat fordítsák az internet-hozzáférés kibővítésére, valamint a digitális berendezések és platformok beszerzésére – kérdés, hogy ez mennyiben fog megvalósulni. A Next Generation EU egy, a pandémia okozta károk mérséklésére létrehozott EU-s program, ami 672,5 milliárd eurós kölcsönt nyújt a tagállamok beruházásaihoz, többek között a digitalizációval és a következő generációk oktatásával foglalkozó szakpolitikák területein. Egy másik pénzügyi forrás, az Európai Szociális Alap Plusz pedig egy 88 milliárd eurós keret, ami az oktatásra, a társadalmi befogadás fejlesztésére és a szegénység felszámolására irányuló intézkedéseket finanszírozza.
Másfajta segítségre van szükség
A hasznosítható digitális tudást mindenképpen gyermekkorban kellene megalapozni, mert azoknál a felnőtteknél, akiknél az alapkompetenciák hiányosak, sokszor nem tudnak minőségi változást elérni.
A közösségi média, a Facebook és a TikTok nekik is olyan, ahol – sajátosan ugyan – de komfortosan mozognak. Ez posztolást, fotózást, videómegosztást jelent, jellemzően ebben merül ki az aktivitás.
– mondja L. Ritók Nóra. Hozzáteszi, hogy ritkán látni, hogy cikkeket vagy hosszabb hangvételű írásokat osztanának meg, mert az alapkészségek hiánya miatt ezeket jellemzően nem olvassák el.
Megfelelő digitális ismeretek hiányában az embereknek nincsenek álláskeresési és menetjegyvásárlási lehetőségeik sem, bár az online átállásnak pont ezeket kellene megkönnyítenie. Az Igazgyöngy vezetője egyetlen területen lát változást, ez pedig az online vásárlás, pláne ott, ahol egyszerűbb a rendelés folyamata. A digitális szakadék felszámolásához az kell, hogy az internet alapvetően mindenki számára elérhető legyen a XXI. századi Európában, hiszen, ahogy L. Ritók Nóra fogalmaz:
a digitalizálásnak ki kéne nyitnia a világot a kis falvak lakói számára is.
A riportot az Európai Parlament Kapcsolattartó Irodája által szervezett szemináriumra készítette Mucsi Blanka, az ELTE Média hallgatója. Nyitókép: Fábián Évi.