A 777 oldal a főszerkesztő azon ötletéből indult, hogy nem használják ki eléggé a technológia adta lehetőségeket az evangelizálásra, a keresztény értékek megosztására. Az online magazin egyik szerkesztőjével, Harmati Dórával beszélgettünk az oldal működéséről, illetve, hogy számára mit jelent egy keresztény magazinnak dolgozni, hogyan tudta szakmai tapasztalatait saját élményeivel, hitével párosítani. Dóra az egyetem alatt egy keresztény lapnál gyakornokoskodott, ami megváltoztatta korábbi terveit. Megfogalmazódott benne, hogy ez a világ legjobb munkája: Istenről beszélni emberekkel, Istenről írni, ennél egyszerűen nincsen jobb szerinte. Azt mondja, az igazi hivatása megtalálása egy fiatal számára a legnagyobb siker.
„Ha megkérdezel pár évvel ezelőtt, hogy hol képzelem el a jövőmet, akkor valószínűleg hevesen tiltakoztam volna a keresztény újságírás ellen. Aztán mégis úgy alakult, hogy ez lett a szenvedélyem, az életem. Egy egyszerű lány vagyok, aki szeretné megosztani másokkal is azt az örömöt és békét, amit Istentől kapott.” – olvasható rólad a 777 blogon. Mi volt az a fordulópont az életedben, amitől megváltozott a véleményed?
Kislányként az volt a nagy álmom, hogy egyszer egy divatmagazin újságírója leszek. Két helyen is voltam gyakornok az egyetem alatt, és teljesen megváltozott róla a véleményem. Mindeközben a kötelező szakmai gyakorlatomat a Reformátusok Lapjánál töltöttem és össze sem lehetett hasonlítani a kettőt egymással. Az egyetem első évében kezdtem közelebb kerülni Istenhez és ezek a vágyaim folyamatosan alakultak. Volt egy nagyon meghatározó interjúm gyakornokként, amiről úgy jöttem el, hogy potyogtak a könnyeim. Az ilyen élmények erősítettek meg abban, hogy értékes munkát végzek, bár a világ szemében szakmailag nem övezi ezt akkora elismerés.
Mikor kezdtél a 777-nek cikkeket írni? Mi motivált és motivál téged ma is, miért fontos számodra, hogy az emberek megismerjék a nézőpontodat, akár megosztó témák kapcsán is?
Az első naptól fogva a 777 csapatának a tagja vagyok, még egyetemista voltam, amikor elindítottuk az oldalt. Mivel kommunikációt tanultam, ezért testhezállónak éreztem a feladatot, örültem, hogy én választhatom meg a témákat, amikről írok. Mivel a hitem az életem meghatározó része, ezért nem esett nehezemre, hogy írjak róla, és megosszam azokat a felismeréseket vagy nehézségeket, melyeken én is keresztülmentem. Azért fontos számomra, hogy írjak akár megosztó témákról is, mert nem a saját nézőpontomat szeretném közvetíteni, hanem azt, ami hitem szerint Isten üzenete az embereknek, és ami bárki számára megismerhető a Biblián keresztül, csak nyitottnak kell lenni rá.
Milyen kritikákat kapsz? Hogyan kezeled a negatív kommenteket? A családodtól, barátaidtól, ismerőseidtől is kapsz visszajelzést a cikkeid megjelenése után?
A legtöbb kommentet nem olvasom el, én így kezelem ezeket a kritikákat. Emlékeztetnem kell magamat arra, hogy nem tudhatom, ki írja ezeket, milyen sérülései vannak, esetleg milyen végzettsége, vagy mennyire szerette volna félreérteni az írásomat. Inkább azokat a kritikákat fontolom meg, amik a szerkesztőségtől jönnek, vagy a hozzám közel álló emberektől. A vőlegényem szinte minden cikkemet elolvassa, ő nagyon korrekt visszajelzéseket ad. A családom egyre nehezebben tud követni, de azért ők is adnak visszajelzést.
A cikkeid mennyire vitaindítóak? Ki szoktak-e alakulni érdemi viták a kommentszekcióban, esetleg a szerkesztőségen belül? Publikáltok olyan cikket, aminek témájával, konklúziójával nem mindenki ért egyet?
Van, amikor kialakulnak viták a kommentszekcióban, de sajnos elkeserítő látni, hogy keresztény emberek mennyire egymásnak tudnak esni. Főleg olyan témák esetében, amikor felekezeti különbségekről van szó. Többször írtunk már erről is, reméljük egyszer átjön az üzenet, hogy egy keresztény ember minden platformon képviseli Istent és az Ő nevét sározza be a viselkedésével. A szerkesztőségen belül a lassan öt év alatt előfordult már ilyen, voltak bakik, nézeteltérések, de kiemelkedő esetre nem emlékszem, hála Istennek, szinte mindenben egyet tudunk érteni.
Hogyan zajlik a munka a 777-nél?
A mi helyzetünk eléggé speciális, nem egy szokványos szerkesztőség a miénk, úgy is mondhatnám, hogy egy startup vagyunk. Elég sok munkatársunk önkéntesként dolgozik – köztük a főszerkesztőnk is. A blogokat mindig elolvassuk, kérünk véleményt a többiektől, megbeszéljük az interjúkat, tartunk szerkesztőségi megbeszéléseket. Az utóbbi években lett olvasószerkesztőnk is, így most már csak úgy mennek ki írások, hogy ő átnézte. Azonban nem minden írást néz át minden szerkesztő, ilyen szinten megbízunk egymásban, hiszen az aktív szerkesztőinknek van újságíró végzettsége.
Milyen látogatottsága van a 777-nek, kik a célközönségetek?
A kezdetben napi kétezer olvasó volt a cél, azonban minden várakozást felülmúlva öt hónap alatt az oldalra egymillió látogató érkezett. Az oldalunkat egy nap alatt átlagosan olyan tizenkétezer ember olvassa. A célközönségünk a fiatal korosztály, 18-30 év között, de az Instagram és a Facebook ebben más képet mutat. Mivel utóbbin már hetvenezer ember fölött van a követőink száma, ezért az átlagéletkor is nőtt.
A karantén/covid alatt változott-e valamiben az oldal?
Nehezebb lett a cikkek előállítása, a megbeszéléseket sem tudtuk olyan feszesen tartani, de új ötletekkel álltunk elő, Zoom interjúkat készítettünk és egyéb online megmozdulásokat találtunk ki, például a Pánik helyett imát.
Mesélj kérlek a Pánik helyett ima megmozdulásotokról!
Az első hullám alatt készítettünk egy térképet, írtunk egy közös imát, és aki elmondta, az bejelölhette a térképen. Annyira sikeres lett, hogy több nyelvre is lefordítottuk.
Forrás: 777blog.hu
Mi volt eddig a legmeghatóbb vagy legszívmelengetőbb visszajelzés számodra?
Amikor kiraktam egy cikket, amit nem éreztem a legjobbnak, de egy kommentelő megjegyezte, hogy ezt éppen neki írtam.
Melyik cikkedre vagy a legbüszkébb, és miért?
Arra az interjúmra, amit két apácával készítettem, akik az emberkereskedelem áldozatain segítenek. Úgy érzem igényes anyag lett, és a témát is nagyon fontosnak tartom.
Mit ad neked a 777? Miben változott a személyes életed, mióta az oldal elindult?
Rengeteg tapasztalattal és barátsággal gazdagodtam. Állandóan ki kell lépnem a komfortzónámból, ami nehéz feladat, de szükségesnek érzem, hogy fejlődhessek. Nehéz szavakkal elmondani, hogy mit jelent nekem az oldal, hiszen a felejthetetlen élmények mellett rengeteg vér és verejték is van benne. Mindig azért imádkozom, hogy a mi igyekezetünk mások életében gyümölcsöket teremjen.
Az interjút Fazekas Eszter mesterszakos hallgatónk készítette. Nyitókép: Harmati Dóra.
Az interjú Munk Veronika Szerkesztői terepmunka kurzusára készült.