Lassan már két hónapja nem léphettük át az ELTE BTK tantermeinek küszöbét, az egyetemi társainkkal, barátainkkal, oktatóinkkal sem találkozhattunk személyesen. A távoktatás egy olyan helyzetet teremtett, amiben ezidáig még senkinek nem volt része. Szinte az egyik pillanatról a másikra kellett a tanárainknak egy új tantervet felépíteniük, és az online térbe átkalauzolniuk a tanóráikat.
Ez az átállás mind az oktatók, mind pedig a hallgatók számára nehézségeket okozott. Az biztos, hogy már mindenkinek van a távoktatásról jó és rossz tapasztalata is. A felmerülő negatívumokról, az online órákról, a távoktatás esetleges előnyeiről kérdeztem hallgatótársaimat. Olvass tovább, ha meg szeretnéd ismerni, milyen a távoktatás diákszemmel.
Milyenek azok a bizonyos online órák
Az élő, online órák során a legtöbb oktató azt kéri tőlünk, hogy kapcsoljuk ki a mikrofont és a kamerát, hiszen így hatékonyabban át tudják adni az anyagot, a beszűrődő háttérzajoktól mentesen. Ennek ellenére viszont kíváncsiak arra, hogy mégis mit csinálunk az órák során. Nem egyszer mondták egy-egy gondolatmenetüket megszakítva, hogy szívesen megnéznék, hogy a résztvevők közül mennyien figyelünk ténylegesen. Hát, most fény derül mindenre.
Igazából ez is olyan, mint az egyetemen. Ha érdekesnek és hasznosnak tartjuk az órát, akkor jegyzetelünk, ha nem, akkor minden mást csinálunk, csak éppen az oktatóra nem figyelünk. Ilyen esetek közé tartozott az, amikor épp megéheztem óra közben, és a telefonom kíséretében, amin épp beszélt a tanár, elindultam gyümölcssalátát készíteni.
Ilyenekről vallott más hallgatótársam is:
Ha nagyon unalmas az előadás anyaga, akkor előfordul, hogy a hallgatása közben elkezdek mást is csinálni, hogy haladjak a többi dolgommal: körmöt reszelek, vasalok, a netet böngészem, pakolászok, stb.
Bár most nincs ki elterelje padtársként a figyelmünket, azért így is megtaláljuk ennek a módját. Ha már nagyon elveszünk a tananyag elsajátítása közben, akkor általában chaten bombázzuk egymást segítségkérő üzenetekkel.
Viszont mindezek ellenére még mindig az élő órák azok, amiket a leghatékonyabbnak, és a legélvezhetőbbnek gondolok. Ezek által egy kicsit visszarepülhetek a régi egyetemi életemben, és olyan mintha nem teljesen egyedül ülnék a képernyő előtt. Ha pedig kérdésem van, akkor azt rögtön feltehetem. Más diáktársam is arról vallott, hogy ezeket az órákat szereti a leginkább:
Azt sajnálom, hogy igazából csak 2-3 olyan tanárom van, aki videochaten tart órát. Én ezeket az órákat nagyon szeretem, mert kicsit kiszakítanak az egyedül tanulásból, és bár sajnos nem lehetünk most együtt az előadásokon, de mégis az, hogy hallhatom a professzor úr hangját, ahogy ő magyarázza el az anyagot, az egy színfoltja a napomnak. Ilyenkor néha becsukom a szemem, és elképzelem, hogy a Kovács Máté teremben ülök, az egyik lépcső melletti széken, egérutat hagyva magamnak, hátha nagyon rossz lesz az előadás. De persze olyan nincs, hogy rossz előadás, és mindig maradok.
A távoktatás napos oldala
Míg az egyetem falai között sajátíthattam el a tudást, addig egy-egy órámra két órával előbb kellett elindulnom, hogy időben odaérjek. Most hatalmas felüdülés, hogy két kurzus között még görkorcsolyázni is elmehetek, és az óra előtt egy perccel esek haza. Tehát a távoktatás nagyon jó időnyereség, leginkább azok számára, akik minden nap ingáztak. Így könnyebben be tudom osztani az időmet, és még a hatalmas mennyiségű, elfogyhatatlan kötelező szakirodalmakat is el tudom olvasni.
Az online órák közben pedig nem vagyok feltétlenül székhez és asztalhoz kötve. Ha jobb idő van, akkor a összeköthetem a kellemeset a hasznossal, és míg jegyzetelek, addig a füvön, egy kis pokrócon fekve napozhatok. Arra is volt példa, hogy palacsintát sütöttem ebédre, miközben egy hangfájlt hallgattam az aktuális, heti tananyagról.
Persze ne felejtsük el további kényelmi szempontjait is a távoktatásnak. Nagyon jó, hogy nem kell minden nap normálisan felöltözni, korán kelni, mert akár az ágyban fekve is hallgathatjuk az oktatóinkat. Bár rossz egyedül, de így legalább jobban oda tudok figyelni egyes órákon, hisz nem megy át a jegyzetelés egy amőba-partiba. Illetve van olyan órám is, ami a megszokott 90 perc helyett csak egy óráig tart a tanár, és ez igazán nagy felüdülés. A tanáraink pedig nagyon figyelmesek. Volt aki szólt óra elején, hogy először becsukja az ablakot, hogyha nálunk is nyitva lenne, akkor nehogy huzat legyen.
Az árnyoldalak
Van, ami jó és van sok minden, ami rossz a távoktatásban. Olyan mint egy mérleg, és ha elgondolkodom, akkor egyszer erre dől, egyszer arra, de azért többségében nehezebb, és megterhelőbb a távoktatásban helytállni.
Saját tapasztalataimmal is alátámaszthatom az előbbi gondolatot. Sajnos, ha a távoktatásra gondolok, akkor nekem is sokkal több negatív dolog jut eszembe, mint pozitív. Először is, kicsit időzavaros az egész helyzet. Itt a jó idő, itthon vagyok, és mindez egyenlő azzal, hogy úgy érzem, mintha már nyári szünet lenne. Ezáltal sokkal nehezebb rávenni magamat a tanulásra, és mikor már a teendők tengerének hullámai teljesen a fejem felé kerekednek, akkor kezdek el pánikolni, hogy semmit sem csináltam megint. Ilyen esetekben azért jó tudni, hogy nem vagyok egyedül ezzel:
Hát először azt hittem, jó lesz ez a távoktatás, mert az ember beoszthatja magának az idejét. Aztán rájöttem, hogy nem feltétlen jobb, mert így az ember jobban elúszik, hiszen nemcsak az a feladat, hogy elolvassuk a szakirodalmakat, hanem az órák kijegyzetelése is. Tehát ha be kell járni, az egyszerűbb.
Úgy gondolom, hogy ami mindannyiunkat megmenthet, az egy naptár, napirenddel. Viszont nehéz úgy tervezni, hogy nem tudjuk, az adott heti anyagot megkapjuk a szokott időben, vagy sem. Ez az állandó bizonytalanság számomra eléggé zavaró, és sokszor kétségbeejtő. Emellett pedig számos diáktársam panaszkodott arról, hogy mióta online oktatás folyik, azóta a tanárok többet várnak el, megnőtt a szakirodalmak listája, és a beadandók száma. Illetve az oktatókkal való személyes kontakt hiánya mindenképp megnehezíti azt, hogy a tananyagot jobban megértsük. Ezért is, mint már említettem, sokkal inkább szeretem azt, ha online órát tartanak, vagy hangfájlt küldenek, és ezzel nem vagyok egyedül:
Sajnos a tanáraim nagyobb része általában egy sima mezei diasort küld sok képpel, és minimális értelmezéssel, vagy pont fordítva, rengeteg szöveggel teli diákat. Én ezt a módszert egyáltalán nem preferálom, most kinek van kedve értelmezhetetlen diasorokat vetíteni, amikor KHZS küldött egy egyórás hangfájlt?
Amik hiányoznak
Ez a különösen furcsa helyzet ébresztett rá, hogy azért mégis jó iskolába, egyetemre járni. A személyes kapcsolatok sehogy se pótolhatóak, teljesen más élmény egy online felületen csevegni, mint élőben. Hiányoznak az igazi órák, főleg a gyakorlatok, ahol a kiscsoportokban tényleg egy-egy óra élmény volt. De az előadások során is, ha az oktató interaktívan tartotta meg a kurzusát, akkor nagyon jó beszélgetések alakultak ki az aktuális anyaggal kapcsolatban, melyek ebben a helyzetben nincsenek. A barátok, a Műhely kávézó, a kampusz kertje a cicákkal, mind-mind olyan, amiket mihamarabb jó lenne viszontlátni.
Szöveg: Bakó Bettina. Nyitókép: Unsplash.