Idén először rendhagyó módon egy időpontban tartottuk tanszéki Szakmai gyakorlat tájékoztatónkat a Kipakol a Médiával. Eseményünkre a kommunikációs ipar olyan munkáltatóit hívtuk meg, akik korábban már fogadtak az ELTE Médiáról gyakornokot, és hasonló együttműködésre a jövőben is nyitottak lennének. Így a részt vevő hallgatók nem csak a szektor munkaerőpiaci sokszínűségével, hanem akár jövőbeli munkáltatójukkal is megismerkedhettek.
„Az elmúlt év is csodálatos év volt, hiszen mindannyiunkban megacélozódhatott az az elképzelés, hogy ha valamikor, akkor ma van értelme médiáról, normákról, értékekről beszélni, gondolkodni, tanulni, kutatni. Jobb időszak nincs is erre, mint a 2000-es évek elejének második fele Magyarországon, és ez igazán felvillanyozólag hat”
– így nyitotta meg a már hagyománnyá vált, tanév végi Kipakol a Média Tanszék eseményt Hammer Ferenc tanszékvezető.
Először Vágvölgyi B. András rendező Tokyo Underground kurzusáról hallottunk beszámolót. A félév során a hallgatók egy animációs filmet készítettek elő. A történet, amit feldolgoz a film, arról szól, hogyan viszi az öngyilkos terrorizmus mozgalmát néhány japán fiatal a Közel-Keletre. Mint kiderült, az oktató huzamosabb ideig is élt Japánban, így rengeteg kézzel fogható tapasztalatot szerzett a film elkészítéséhez – ő írta az alapjául szolgáló könyvet is, ami igazán nem egy könnyű téma, hiszen két kulcsfogalma a terrorizmus és a szexualitás. A műfajismeret megalapozásaként mangákról, animékről, hasonló stílusú filmekről tartottak prezentációkat a hallgatók, akiknek alaposan meg kellett ismerkedni a karakterbibliával is, a novellavázlattal és a forgatókönyvvel, a terrorizmus szociológiájáról pedig meghívott előadók meséltek nekik.
Dull Szabolcs indexes újságíró írott sajtó gyakorlatán az első félév tárgya főként a hírírás, összefoglalás, tudósítás volt, a második félévben pedig az interjú és a riport műfajával ismerkedhettek meg a hallgatók. Az interjúszituációk gyakorlására külön órát szenteltek: a hallgatók egyrészt a kérdezéstechnikájukat finomíthatták, másrészt különböző interjúalany-típusokat (bőbeszédű, szűkszavú, kötekedő, arrogáns stb.) is meg kellett testesíteniük. Fontos volt, hogy elemezniük kellett egymás cikkeit, és még az is hasznosnak bizonyult, hogy az interjúszervezés során nehézségekbe bonyolódtak, hiszen a váratlan helyzetek, akár konfliktusok kezelése szintén a rutin megszerzéséhez tartozik.
Hermann Veronika és Strausz László MMI Videólabor óráján nemcsak médiás, de esztétikás és filmes diákok is részt vettek. A cél (egyben projektfeladat) az intézet profiljának megújítása volt, imázsvideók készítésével. Kétfős csoportokban dolgoztak, a kurzus végére nyolc imázsvideó készült el. Először is több mint 80 példavideót gyűjtöttek össze, amiket közösen elemeztek és azért is volt hasznos, mert megismerkedtek a műfaj sajátosságaival, kritériumaival, azzal, hogy mitől tudnak működni a nézők számára. Közös megegyezéssel 5 imázsvideó-kategóriát állítottak fel ezután: love brand, informatív, élménykatalógus, testamentum és narratív. Meg kellett határozniuk, mit jelent számukra az MMI, szerintük milyen az intézet identitása, és hogy ebből mit szeretnének a nyilvánosságnak megmutatni. Forgatókönyvet írtak, helyszínt szerveztek, szereplőket egyeztettek és persze forgattak, utómunkáztak.
Jamriskó Tamás rádióműsorkészítő kurzust tartott, aminek keretében magazinműsorokkal foglalkoztak a résztvevők. Az első félévben háromfős csoportokban, megadott témák alapján készítettek húszperces műsorokat minden hétre, utána pedig közösen elemezték ki őket. A vizsgafeladat egy kétórás magazinműsor (benne egy interjú) összeállítása, vágása volt. A második félévben az élő műsor is bekerült a repertoárba, ami nagyon izgalmas volt mindenki számára. Mindez az eper.elte.hu oldalon hallgatható vissza, ugyanúgy, mint az a hangjáték, ami szintén a félév során készült. Hargitai Henrik ugyancsak rádiós óráján hírműsorokat készítenek a hallgatók, amelyek szintén az EPER rádióban kerülnek adásba.
A Csoszó Gabriella fotóműhelygyakorlat órájára készült portfóliókból három sorozatot levetítve is láthattunk. Az egyik fő szempont az volt, hogy a diákok egyfajta részvételi szemléletben gondolkozzanak a fotózással kapcsolatban. Terepre is mentek és akciófeladatuk is volt: egy kiállítást illetve egy háromnapos fesztivált kellett végigfotózniuk, a műtermi fotózásba is belekóstolhattak. Némileg rendhagyó módon a félév végén egy közösségi osztályzás során kapta meg mindenki a jegyét, miután egymásnak referáltak a munkájukról.
Hermann Veronika Lost and Found in Budapest című kurzusa valójában egy két etapból álló projekt volt, a megvalósítására az Open Society Institute-tól pénz is érkezett egy pályázat révén. A pályázat külföldi, huzamosabb ideig itt tartózkodó fiataloknak szólt, és az volt a lényege, hogy kedvenc budapesti helyeiket kellett bemutatniuk, esszé és fotó kategóriában. Az egyetemi csapat pedig vállalta, hogy mindezt kivitelezik. A projektet egy díjátadóval egybekötött kiállítás koronázta meg a Brody House-ban, Oltai Kata művészettörténész, Szombat Éva fotós és Szűcs Péter, a Petersplanet.travel blog alapítójának zsűrizésével.
Gács Anna és Orbán Katalin együtt tartották, immár harmadjára a There is a place című kurzust, idén először csak külföldi hallgatók részére. Elméleti részében az online személyes videók médiatörténeti hátterét, az ilyen típusú reprezentációk még videó előtti előzményeit térképezték fel és azt, hogyan alakult át az egész műfaj, a gyakorlat során pedig egy három részből álló sorozatot kellett elkészíteniük a hallgatóknak, három különböző műfajban (monológ, interjú, riport), kiválasztott – akár személyes, akár nyilvános – helyekhez kötődően.
Gyakorlati helyeket kutattunk: akár Krúbival is lehet együtt dolgozni
A szakmai gyakorlati tájékoztatóra meghívott előadók közül többen is egykori ELTE diákok voltak, így például azt is megtudhattuk, az elbóbiskoló Horváth Gergőhöz, a Glamour Magyarország vezető szerkesztőjéhez éppen ebben az előadóteremben vágta hozzá az Iliászt ókori irodalom oktatója. A hallgatóság a kétórás program során a gyakornoki lehetőségek számtalan előnyeivel ismerkedhetett meg. A Libriben például lehet munkaidőben olvasni (hiszen a gyakornoki feladatok jó része olvasáshoz kötődik), a T-Systems Magyarországnál dolgozóként nem csak 100 GB mobilnetet kaphatunk, hanem részt vehetünk egy külföldi szakmai konferencián is akár Barcelonában, az Universal Music lemezkiadónál pedig a hazai piac olyan nagyjaival dolgozhatunk együtt, mint például Zorán vagy Krúbi.
Eseményünkön a szektor vállalati, ügynökségi, valamint kreatív/sajtó ágazatainak nagyjai mellett olyan innovatív munkaadók is képviselték magukat, mint például az f21.hu, Magyarország első kifejezetten huszonéves fiatalokat megszólító, és cikkírókban is ezt a korosztályt foglalkoztató online médiuma. Vincze Bence elmondása alapján ők elsősorban olyan gyakornokok jelentkezését várják, akik nem mennyiségi cikkgyártásra, hanem minőségi, alkalmi tartalmak előállítására törekszenek egy általuk kedvelt témán belül, pl. színház, filmek.
Abban a munkaadók mindegyike egyetértett, sok esetben nehéz feladat a gyakornokokkal való együttműködés, hiszen folyamatosan és szorosan segíteni kell integrálódásukat az adott dolgozói csapatba, ami nem mindig megy zökkenőmentesen. Viszont megéri kitartani hosszú távú alkalmazásuk mellett, hiszen mindig szükség van olyan emberekre, akik a felmerülő problémákra fiatalos, újító szemmel tekintenek, valamint a huszonéves egyetemisták korosztálya ért a legjobban a kommunikációs szektor egyik legnagyobb mai működési területéhez, a különböző közösségi oldalakhoz.
Ha kedvet kaptál, hogy valamelyik fent említett cég gyakornoka legyél, a kizárólag ELTE Médiás diákoknak fenntartott tanszéki Facebookos álláscsoportunkba feltöltöttük a jelentkezéshez minden szükséges információt.
Képek: Balsay Dorina, szöveg: Dömötör Nikolett, Iványi Domokos