Idén is nagyon izgalmas szakdolgozatok születtek az ELTE Médián, néhány frissen leadott alapszakos és mesterszakos hallgató témáját mutatjuk most nektek, hogy lássátok, milyen kutatásokban mélyednek el a diákok nálunk. És ez csak néhány a sok száz szuper dolgozat közül!
Ádám Luca Sára: Homoszexualitás ábrázolása magyar dokumentumfilmekben
Luca két dokumentumfilmet választott témájául. Az Eltitkolt éveket és a Meleg férfiak, hideg diktatúrákat. Mindkettőt Takács Mária rendezte és a rendszerváltás előtt született homoszexuális nők és férfiak életinterjúit tömörítik (az első nőkét, a második férfiakét). Kutatásában a filmek azon dokumentarista módszereivel foglalkozott, melyek az egyént helyezik a középpontba egy történelmi folyamat megismerése során. Ez az Eltitkolt évek esetében az ‘oral history’, míg az utóbbi esetében az emlékhelyek látogatása és az újrajátszás. A különböző módszertanok bemutatása után a szerző amellett érvelt, miért fontos ilyen eljárás módokat alkalmazni a téma megjelenítésekor, és hogy ezek által milyen filmes vonulatba illeszkednek ezek a filmek.
Nyist Manda: Az iráni nők helyzete kortárs művészek munkái alapján
Manda szakdolgozatában az iráni nők ábrázolását vizsgálta különböző kortárs művészeti alkotásokon keresztül. Talán nem is gondolnánk, de rengeteg feminista művészeti alkotást lehet találni Iránban, melyek számára főként azért voltak érdekesek, mert tele vannak rejtett üzenetekkel. Míg Nyugaton az emberek hozzászoktak a direkt, közvetlen kommunikációhoz, addig Keleten teljesen más a helyzet. Shirin Neshat producer és művész elsők között lépett be az iráni (női) rendezők körébe, a Women Without Men című filmjével pedig az Ezüst Oroszlán díjat is elnyerte. A szerző szívből ajánlja a filmet mindenkinek, aki érdeklődik a muszlim nők kendőzetlen sorsa iránt.
Papp Daniella: A fogyatékkal élő emberek megjelenése társadalmi célú hirdetésekben és kereskedelmi reklámokban
Daniella kutatása során az Együtt a fogyatékossággal élő emberek elfogadásáért kampány hirdetéseit, illetve öt különböző cég által készített kereskedelmi reklámot vizsgált. A kutatások célja többek között egy átfogó kép kialakítása volt arról, hogy az adott filmek mennyiben járulnak hozzá a fogyatékkal élők társadalmi integrációjához. Sikerült megállapítania, hogy az adott reklámok bár segíthetnek felhívni a társadalom figyelmét a fogyatékkal élő emberekre, ám önmagukban nem elegendők, vagy csak kis mértékben járulnak hozzá a társadalmi integrációjukhoz.
Siklai Fanni: Olasz férfiak – magyar nők. Interetnikus kapcsolatok a társadalmi képzeletben
Fanni szakdolgozatában a hetvenes évek magyar társadalmát vizsgálta, melyben kulcsfontosságú volt az idegenekkel, a külföldiekkel való kapcsolat és annak jelentősége. Kiderült, hogy a magyar nők milyen érvekkel támasztották alá az ilyenfajta interetnikus kapcsolataikat, valamint az, hogy ezeknek a kapcsolatoknak milyen kihatása volt a magyar társadalomra. Az Állambiztonsági Hivatal Történeti Levéltárában végzett kutatásával igazolta, hogy a „digózás” jelensége, a külföldiek partnerként való választása benne volt a köztudatban, és hogy megfigyelés alatt álltak azok az emberek, akik ilyen kapcsolatokat létesítettek. A társadalom idegenekről (olaszokról) alkotott képét Szomjas György Nászutak című filmjében tanulmányozta.
Thury György: A múltat végképp átformálni – A regnáló politikai rendszer ideológiájának hatása a fővárosi terek átalakulására
A fővárosban az elmúlt évek során az aktuális politikai hatalom számos alkalommal nevezett át köztereket, illetve helyezett át vagy éppen állítatott fel szobrokat az általa képviselt ideológiának megfelelően. György a szakdolgozatában arra kereste a választ, hogy mi lehet a célja a jelenlegi politikai vezetésnek ezekkel a szimbolikus átalakításokkal, illetve hogy milyen elvek mentén valósultak meg ezek a több konfliktust is generáló változtatások. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához az írás fókuszába a Vértanúk teréről elkerülő Nagy Imre szobrot, valamint a helyére visszakerülő Nemzeti Vértanúk Emlékművét helyezte.
Gajdos Renáta: A kelet-ukrajnai konfliktus médiareprezentációja az ukrán és orosz televízióban
A kelet-ukrajnai konfliktus, amelyben emberek tízezrei vesztették életüket, 2014. márciusában kezdődött. Az ukrán és orosz médiában két, egymásnak ellentmondó narratívát szemlélhetünk meg: az oroszban az ukrán állam „fasiszta” rezsimjéről szólnak a tudósítások, az ukránban pedig az orosz ellenség toposza az uralkodó. Renáta a kutatásban arra volt kíváncsi, hogy az ukrán 1+1 és az orosz NTV híradásai milyen nyílt és rejtett üzeneteket közvetítenek a lakosság felé. A tartalomelemzés módszerével 184 olyan híregységet vizsgált, amelyek Szerhij Zaharcsenko, a Donyecki Népköztársaság elnökének halálával foglalkoztak. Sikerült megállapítania, hogyan ábrázolta a két ország médiaorgánuma Szerhij Zaharcsenko halálát és milyen üzeneteket juttatott el a nézőkhöz.
Cseke Balázs: A MyStreet közösségi videó-térkép
Balázs a dolgozatában a részvételi videózást mint művészetalapú részvételi akciókutatást elemezte külföldi és magyar gyakorlatokra támaszkodva. A kiindulópont a MyStreet elnevezésű kollaboratív antropológiai projekt volt, amely kitágította a tudástermelés hagyományos akadémiai formáit és széles társadalmi rétegeket bevonva, mozgóképes eszközökkel kutatja a mindennapi tapasztalatokat. A közösségi videó-térkép történeti, módszertani elemzése után áttekintette a magyarországi gyakorlatokat és ismertetett egy – a MyStreet tapasztalataira épülő – alakulóban lévő részvételi akciókutatást, amelyhez társadalomkutatók, művészek és pedagógusok csatlakoztak. Habár a közösségi videózásnak nincs egy egységes, átfogó definíciója, a dolgozatban a mozgóképek elemzése mellett megkísérelte rendszerezni, osztályozni a módszer fő jellemzőit és megközelítésmódjait. Végül két, már lezáródott helyi közösségi videós programot folyamatában mutatatott be.
Dömötör Nikolett: Eltűnt gyermekek, fiatalok médiareprezentációja az online magyar sajtóban
Az eltűnésekkel kapcsolatos híreket a tapasztalat szerint nagy érdeklődés övezi az online térben: ezek az anyagok rendszerint kiemelkedően olvasottak az internetes portálokon, a közösségi médiafelületeken pedig tekintélyes megosztás-számot produkálnak, terjednek. Dolgozatában nem csak ennek miértjét kutatta a szerző, de azt is igyekezett minél alaposabban feltérképezni, hogyan beszél róluk, az eltűnt gyermekekről és fiatalokról a média; miként lehetséges az, hogy bizonyos, kiemelt esetekről jóval többet és részletesebben olvashatunk; felfedezhetőek-e bennük azonos minták, és hogy mit tudunk meg a média működéséről általuk. Nikolett a vizsgálatban elméleti fogalmak bekapcsolásával, egy országosan ismert, nagy port kavart eltűnésről szóló médiaelemzéssel, valamint újságírókkal készült interjúk segítségével kereste a választ ezekre a kérdésekre.
Sörös Bernadett: A Barbie reprezentációja
Az elmúlt években számos kritika érte a Barbie márkát, miszerint irreális testalkata és a kultúrában betöltött jelentése révén az ikonikus baba káros hatással lehet a kislányok önmagukról alkotott testképére. Bernadett azt vizsgálta, hogyan határozza meg a Barbie baba recepcióját a nem, az életkor, a szocializáció és a társadalmi tapasztalat. A dolgozat alapjául a témában megjelent szakirodalmat vette, illetve készített egy empirikus kutatást, mely alapján megfigyelte, hogy kétféle jelentéssel ruházzuk fel a Barbie babát és ez okozza a társadalomban kialakult vélemények megosztottságát. Amikor az elsődleges szerepében, vagyis gyerekjátékként ábrázoljuk a babát, akkor kevéssé találkozhatunk negatív hangvételű benyomásokkal, mint amikor a kultúrában betöltött másodlagos jelentését vesszük figyelembe, vagyis a nők reprezentációjaként tekintünk rá.
Kosztolányi Mátyás: A “digitális én” és a “valós én” összehasonlítása a Black Mirror sorozaton keresztül
Mátyás azt a kérdést járta körül, hogy az „én” (self) valós és digitális aspektusai milyen kölcsönhatásban vannak egymással. Mennyire válnak ketté, miként fonódnak össze. Hol vannak a határvonalak, a kölcsönös hatások, és milyen következményeket vonnak maguk után? A probléma körüljárásához a Black Mirror című brit antológia sorozatot hívta segítségül, melyben a digitális és a valós én részeinek egymásra hatását a legtöbb epizód szemléletesen reprezentálja. Az antológia-sorozat a jelenben vagy a közeljövőben játszódik, és nagy követőtábora miatt jelentős véleményformáló hatása van arra vonatkozólag, hogy a globális társadalom miként viszonyul a digitális technika robbanásszerű fejlődéséhez, hogyan képzeli el a jövőt, és saját helyét a technika által uralt világában.
Benedek Rebeka: Traumaábrázolás a Patrick Melrose sorozatban és regényfolyamban
Rebeka azt vizsgálta, hogyan ábrázolódik a trauma Edward St. Aubyn Patrick Melrose-regényeiben, illetve az arról készült sorozatadaptációban. Kutatásához a tartalom- és diskurzuselemzés módszereit használta, a traumaelmélet, személyesség, autobiográfia és az adaptációelmélet kérdéseit járta körül, arra a kérdésre keresve a választ, hogyan lehet a traumát elmesélni és a képernyőn megjeleníteni.
Molnár Réka: A kockázat médiakonstrukciója – A mesterséges intelligencia és Samantha, a szexrobot médiamegjelenése napjainkban
Réka témájának kiindulópontja Ulrich Beck szociológus kockázattársadalom-elmélete, ami szerint a kockázat mindig jelen van a társadalomban, de az idő múlásával átalakult. Míg a középkorban például elég erős volt a halálozási és egészségügyi kockázat, addig a jelenkor tudománya meghaladta már ezt, olyannyira, hogy a tudomány maga vált a gyors léptékű változása miatt kockázattá. Ilyen jelenkori kockázatként vizsgálta a mesterséges intelligenciát, a kutatás fókuszába pedig a női robotok, még szűkebben a Samantha nevű szexrobot került. A róla szóló cikkek elemzésével hivatkozási hálózatot épített fel, felderítve, ki kitől és milyen változtatásokkal veszi át a róla megjelent híreket, ennek az eredményeit dolgozta fel. A konklúzió fontos része volt egyrészről az, mennyire hasonlít a sajtó robotképe a hollywoodi filmek által kialakított gyilkos-félelmetes-tárgyiasított női robot-sztereotípiákhoz, másrészről pedig, hogy milyen sokféleképpen veszi át és értelmezi dolgok hozzáadásával vagy elhagyásával a média az amúgy is pikánsnak tekinthető témát.
André Fanny: Feminizmus és horror – a nők reprezentációja az American Horror Story című sorozatban
Fanny az egyik legnépszerűbb amerikai sorozatot, az American Horror Story: Coven című évadát vizsgálta a női karakterábrázolások és a feminizmus szempontjából. Az elemzés az évad 10 női főszereplőjére épült, lebontva őket a feminizmus 4 hullámának csoportja szerint, és aszerint, hogy milyen női archetípusokat jelenítenek meg, milyen a kapcsolatuk saját magukhoz és nőiségükhöz, valamint a többi karakterhez.
A női karakterek mellett Fanny a 3 főbb férfi karaktert is elemezte, méghozzá erőszak-reprezentáció és elszenvedés szempontjából. A vizsgálat során az évad 13 részének kulcsfontosságú jeleneteit és dialógusait helyezte előtérbe. Azért ezt az évadot választotta, mert a sorozat történetében először itt láthattunk kifejezetten nőket a középpontba helyezve, valamint utal nyíltan a feminizmus eszméjére is.
Stickl Kata: Női szerepek a Marvel és a DC univerzumban – a női karakterek reprezentációjának változása 2005 és 2019 között
Kata a szuperhősöket bemutató filmekben vizsgálta a női karakterek szerepének változását és a férfi karakterekhez való viszonyukat. Arra kereste a választ, hogyan ábrázolja a nőket az ebben a műfajban két legnagyobbnak tekinthető filmstúdió, a Marvel és a DC Comics. Az elemzett periódus (2005-2019) alatt változás figyelhető meg a nők reprezentációjában: kezdetben az áldozatszerep volt jellemző a női karakterekre, majd fokozatosan erősebb és fontosabb szerepekben jelentek meg a cselekmény szempontjából. Noha a nők reprezentációja többször szexualizált, kezdődő tendencia mutatkozik arról, hogy egyre több erős női karakter kerül a mozivászonra.
Bitter Gábor: Regényes képek – a reprezentáció politikájának átalakulása a Marvel képregényes és filmes univerzumában
Gábor azt kutatta, hogy a digitális technológiák miként adnak teret az egyéni és csoportos identitások olyan átalakulásának, melyeken keresztül a társadalom marginalizált csoportjai – nők, színesbőrűek, vallásos emberek – saját narratívákat alakíthatnak ki, ezáltal megváltoztatva az archaikus hősiesség eszményét. Megvizsgálta, hogy ezek a változások milyen módon jelennek meg a Marvel-képregények univerzumában, és miként hatnak vissza a képregényes rajongó közösségekre is.
Címkép: ELTE Média Instagram