Ida, ahogy a bevezetőben is írtuk, az oslói OsloMet egyetem hallgatója, ahol korábban már irodalmat és menedzsmentet is tanult. Ahogy elmondta, időbe telt, amíg rájött, mit is szeretne igazán. Jelenleg újságírói alapszakos diplomája előtt áll, az utolsó szemeszterét tölti az egyetemen. Emellett szerkesztőként és riporterként dolgozik a norvég NRK P2 Norway rádióban.
ELTE Média: Kérlek, mondj néhány szót az egyetemről, hogy néz ki nálatok a képzés?
Az OsloMet 2018-ban vált egyetemmé, előtte Norvégia legnagyobb főiskolája volt. Az újságíró képzés hosszú-hosszú évekre nyúlik vissza, most azonban az érdeklődés középpontjába leginkább a digitális világ, a digitális innovációk kerültek, mivel manapság egyre meghatározóbb részét képezik a médiának. Egyre fontosabb az online jelenlét, a minél gyorsabb információhoz jutás.
Nálunk, az egyetemen az első évben belekóstolhatsz a rádiózásba, a tévézésbe, a nyomtatott és az online újságírásba. Ezután specializációként választhatod azt a médiumot, amely a leginkább megtetszett, valamint a gyakornoki programunk is a második évben van. Minden hallgató írhat egy listát arról, hová szeretne menni gyakornokoskodni. A gyakornoki idő 10 hét, amiért fizetést is kapunk.
Végül az utolsó évben a nagyvilágra fókuszálunk, és a legkülönbözőbb ügyekről tanulunk, valamint arról, hogyan lehet írni ezekről a nagy témákról, mint az aktuális példa: a magyarországi kormányzás, valamint az itteni médiahelyzet. Emellett természetesen rengetegszer esik szó a norvég médiaiparról, annak szereplőiről, valamint a közöttük folyó versenyről. Véleményem szerint a norvég médiaklíma rendkívül kedvező, professzionális, magas szinten működik.
ELTE Média: Ahogy megtudhattuk, éppen egy kutatást végzel a magyarországi médiahelyzetről. Miért pont Magyarország?
Mint említettem, a harmadik év témája a globalizáció, erről írok most egy dolgozatot. A munkahelyemen sokszor dolgozom a magyarországi ügyekkel, volt jó néhány rádióbeszélgetésünk Magyarországról mostanság, az itteni politikai és média helyzetről, ami nagyon kíváncsivá tett.
Érdekel, hogy hogyan működik az a propaganda, amelyet a kormány működtet, sokat hallottam a különböző médiumok felvásárlásáról, ahogyan a médiát egyre inkább korlátozzák, illetve véleményem szerint egyre „anti-globalistává” válnak. Emellett ott vannak a Fidesz ügyei az Európai Bizottsággal, Soros Györggyel, az Egyesült Államokkal. Nagyon érdekes számomra belegondolni abba, hogy az Európai Unió illetve a NATO tagjaként hogyan lehet ennyire zártnak és korlátozottnak lenni.
Azon gondolkodtam, ki lehet a leginkább érintett a kormány munkájában, végül azokat a fiatalok választottam a kutatásom célcsoportjának, akik abban az életfázisban vannak, amikor választaniuk kell munkahelyet, lakást, albérletet, és döntést kell hozniuk, hogy mindezt Magyarországon teszik-e, vagy külföldre indulnak. Alapvetően azt gondolom, hogy Magyarországon a „brain drain” effektus erős: a képzett szakemberek, egyetemisták nagy számban hagyják el az országot. Pontosan emiatt jöttem ide, hogy beszélgessek, interjút készítsek néhányukkal, megtudjam, mit gondolnak, hogyan gondolkodnak a jelen helyzetben, hogyan hat rájuk a környezet.
ELTE Média: Az információk pontos kiértékeléséhez gondolom, még sok idő kell, azonban szeretném megkérdezni, mik voltak azok, amelyek a legmeglepőbbek voltak számodra?
Azt gondolom, hogy a legmeglepőbb az a bizonytalanság, ami a maradni vagy menni kérdéshez kapcsolódik. Sokuk úgy gondolja, sokkal nagyobb lehetőségek várnak rájuk, ha elhagyják az országot, ugyanakkor ez a családról illetve a barátokról való egyfajta lemondás, az emberi kapcsolataik sérülhetnek. Emellett a fizetésük egy másik meglepő információ volt, amely elmarad az európai átlagtól, miközben a lakhatáshoz illetve létfenntartáshoz szükséges összegek egyre nagyobbak és nagyobbak, ami a város-vidék kapcsolatában még inkább nagyobb szakadékot mutat. Ezen kívül a korrupció mértéke, és köztudottsága is váratlanul ért. Hallottam róla, hogy erősen jelen van, de hogy ennyire nyilvánvalóan látszik új információ volt.
Ida Bing
ELTE Média: Mik a benyomásaid a magyar médiaképzésről, illetve az egyetemünkről?
Az egyetemen zajló oktatás, már amennyire sikerült bepillantást nyernem, nagyon jó benyomással volt rám. Azt gondolom, hogy maga a légkör nagyon nyitott, elfogadó, ezzel együtt látszik, hogy az itt oktatók nem szeretnék megváltoztatni a hallgatókat, elmondják a véleményüket, de nem befolyásolnak. Hammer Ferenccel való beszélgetésem során is szóba jött azonban, hogy
fontos különbség a magyar médiában a norvéghoz képest, hogy a hallgatóknak már az egyetemi évek alatt rá kell jönniük, számolniuk kell azzal, ami a jelen média-közeg. Vagyis fel kell készülniük, hogy ha a médiából szeretnének megélni szinte csak két választásuk van: vagy relatív jobb körülmények között meg kell tartaniuk a véleményüket, vagy ha a szólásszabadságot választják, akkor megélhetési nehézségekbe ütközhetnek.
Norvégiában nyugodtan a nyilvánosság elé tárhatod gondolataidat a vezetésről, nagyobb lehetőség van a kiegyensúlyozott tájékoztatásra, egy témának a több szemszögből való bemutatására, objektivitásra. Azt gondolom, hogy a kormányközeli üzletemberek által tulajdonolt médiumokban egyértelmű, hogy nem lehetsz igazán kritikus. A gazdasági környezet nem kedvez a független médiának.
ELTE Média: Végül szeretnénk megtudni, hogy érezted magad itt Budapesten, volt időd körülnézni a fővárosban?
Mindenek előtt szeretném kiemelni az emberek kedvességét és vendégszeretetét, ami nagyon jól esett. A város gyönyörű, tele történelmi épületekkel, emlékhelyekkel, gazdag kultúrával, amit nehéz összehasonlítani Oslóval, hiszen ott minden új. Itt számos épület az elmúlt évszázadok öröksége, egy olyan koré ami tele volt harcokkal, küzdelmekkel. Egyszerűen gyönyörű.
Másrészről viszont az ittlétem alatt leginkább a történetre fókuszáltam, igyekeztem az embereket figyelni, és azon gondolkodtam, hogy ha Norvégiában hasonló kormánypropaganda lenne, ilyen vezetés, hogy döntenék: mennék vagy maradnék? Megértem azokat, akik a távozást választják, ugyanakkor tisztelem azokat, akik annyira szeretik az országukat, hogy maradnak, azokat még inkább, akik tesznek is azért, hogy pozitív változások történjenek. Azt gondolom, hogy a kormánynak nem azzal kellene foglalkoznia, hogy Magyarországot „újra naggyá” tegyék, hanem az itt elő emberekkel, a problémáikkal, a légkörrel, amelyben élnek.
ELTE Média: Ha üzenhetnél valamit az ELTE Média diákjainak, mi lenne az?
Nagyon fontos, hogy megosszák a véleményüket, illetve egyesüljenek értékeik mentén, erősítsék egymást. Közhelynek hangzik, de legyenek jóban önmagukkal, azt tegyék, amit tényleg szeretnének, tudjanak őszintén számot vetni önmagukkal. Ahogy mondtam, megértem azokat, akik a távozás mellett döntenek, de azt gondolom, mindig van remény, a dolgok változnak, ha teszünk értük.
Fotó: Balsay Dorina