György Eszter történésszel kisebbségi kultúráról, kultúrpolitikáról, a Fekete Vonatról, valamint sok egyébről beszélgettünk Nyári Gyula zenész és fotográfus ELTE-s kiállítása kapcsán. A fotók a Múzeum krt. 6-8. Főépület alagsorában található Műhely Caféban vannak kiállítva.
ELTE Média: Milyen témákat dokumentálnak a fotók?
György Eszter: A borzasztóan gazdag képanyag, híven Nyári Gyula középosztálybeli roma muzsikus identitásához, olyan józsefvárosi helyszíneket örökít meg, melyek 10-20 vagy akár 30 évvel ezelőtt pezsgő roma kulturális élettel rendelkeztek. Ezek a helyszínek részben (sokszor) igen csak lepusztultak voltak és az önkormányzat időközben már rehabilitálta őket. Emiatt ezek a fotók egyfajta nosztalgiával tekintenek vissza az egyes területek kulturális múltjára. Bár a nyomoron nem érdemes nosztalgiázni, annál inkább a kulturális sokszínűségen. Ilyen például az azóta már rehabilitált Magdolna-negyed.
A kiállítás (A láthatatlan roma örökség nyomában) egy februárban megtartott ELTE-s konferencia kísérő eseményeként jött létre a Műhely Egyetem Caféban. A fotósról, Nyári Gyuláról először a nyolcadik kerülettel kapcsolatos kutatásaim során hallottam, mikor is megtudtam róla, hogy még a rendszerváltás előtti időktől kezdve, folyamatosan fényképekkel dokumentálta a józsefvárosi roma kulturális életet. Aztán tavaly ősszel, egy kutatószeminárium keretein belül, személyesen is találkozhattam vele. Az egész lakása dugig volt válogatatlan negatívokkal.
Fotó: Nyári Gyula
Mik a történelmi előzményei a nyolcadik kerületi roma negyed kialakulásának?
A mai nyolcadik kerület területe mindig is kicsit kispolgáriasabb, falusiasabb volt, mint Budapest más részei. A Rákóczi tér környékén például mindvégig az alsó középosztályból, valamint a munkásosztályból való emberek éltek. Aztán ott volt a Józsefvárosi pályaudvar is. A pályaudvarok környékén pedig gyakorta kialakulnak rosszabb hírű negyedek a városba napi szinten áramló vidéki tömegek miatt. A második világháború és az ötvenhatos forradalom során sok épület megsérült, melyeket nem újítottak fel. Ezekbe a tömbökbe főleg a szegényebb rétegek költöztek be, akik sokszor romák voltak. Bár napjainkra a kerület jó részét már rehabilitálták, még mindig vannak rosszabb környékek, például a Dankó utca térsége.
Fotó: Nyári Gyula
Vajon gond a nyolcadik kerületi roma kulturális és közéleti intézmények sorozatos bezárása (pl. Rádió C, Gallery 8, stb.), ha a város más részein léteznek különböző roma kulturális programok (színházi előadások, Dikh TV, vagy éppen ez az ELTE-s kiállítás)? Kutatóként elégedett vagy ennyi roma kulturális eseménnyel?
Te így látod? Én inkább valamilyen frusztrációt érzek, nem tudnék olyan kerületet mondani Budapesten, ahol határozottan ki lehetne jelenteni, hogy a romák elegendő kulturális teret kaptak. Ez alól talán csak Újpestet tudnám kivételként említeni, ahol a helyi cigány önkormányzat már közel 30 éve gyűjti a helyi romák kulturális emlékeit.
Ha már sorozatos bezárások Józsefvárosban – ez a jelenség a kerületben az utóbbi években nem csak roma közösségeket, hanem más, közösségi tereket is (MÜSZI, Auróra, Corvin Club) érintett vagy fenyegetett. Van bármi összefüggés a két tendencia között? Esetleg ennek politikai okai vannak?
A mai Budapesten létezik egy ilyen tendencia, hogy fojtsuk meg a helyi civileket. Például ott a Kesztyűgyár esete, ahol régebben a hiphoptól kezdve, a baba-mama tornán át, egészen az álláskereső rendezvényekig, mindenféle program elérhető volt. Aztán a politikai klíma változásával a helyi civil vezetőket lecserélték különböző önkormányzati személyekre, ami persze nem járt abszolút hanyatlással, de mindenképpen a paletta szürkülését vonta maga után. Te akkor még nem bulizhattál, de tíz éve a hetedik kerület akkori junkie részét érték hasonló bezárások, részben rehabilitációs okokból. Az akkor ott megszűnő közösségi terek aztán szép lassan átvándoroltak a nyolcadik kerületbe. Hogy most onnan hova fognak menni, azt nem tudom.
Fotó: Nyári Gyula
Ha egyes roma közösségek meg szeretnék szólítani Budapest többi lakóját, akkor azt mindenképp a többség nyelvén (magyarul) kell megtenniük. Emiatt nem lehet félő, hogy a kulturális keveredések során nem csak új értékek születnek, hanem régiek el is vesznek, például a kisebbségi nyelv?
Nem nagyon. A romák asszimilációja ma már olyan mértékű, hogy egymás között se nagyon beszélnek cigány nyelven. Manapság inkább már fordítva szokott lenni, hogy úgymond egyes kulturális intézmények visszatanítják a romákat eredeti nyelvükre vagy kulturális örökségük egyes részeire. Így volt ez például a Rádió C-nél is, ahol néhány műsorban szándékosan használtak egy-egy roma kifejezést, vagy például a Fekete Vonat nevű cigány nyelvű hiphop együttesnél, ami az eredetileg stigmának használt kifejezést büszkeségük tárgyává tette.
Manapság nem kifejezetten trendi a roma kultúra? Vagy ez csak a roma popkultúra és a magaskultúra az, ami elvész?
Bár ott van L.L. Junior vagy a Fekete vonat, illetve a romák a magaskultúra egyes ágazataiban is stabil lábakon állnak (például szinte az összes legjobb magyar dzsesszzenész roma származású), vérfrissítésre azonban mindig szükség van. Például kevés kanonizálódott roma művészt látok a színház területén.
Fotó: Nyári Gyula
Mit mondanál, ha röviden kellene megfogalmaznod, mi a probléma a roma kulturális élettel a mai Budapesten?
A városban egyszerre, párhuzamosan kellene működniük saját fenntartású, roma intézményeknek, valamint romákra nyitott, nem roma közösségi tereknek. A cél nem a kulturális gettósítás, hanem pont hogy a nagyobb átjárás biztosítása kéne hogy legyen. Először a többségi társadalomnak kéne nyitnia a romák felé, aztán az már az ő dolguk, mit kezdenek a kínálkozó lehetőségekkel. Bár a társadalmi hátrányok felszámolásáig nehéz bármit is kezdeni a kulturális hátránnyal. Például a 8. kerület rehabilitációja ellenére rengeteg a szegregált iskola, az már eleve egyfajta bélyegnek számíthat, ha valaki a Lakatos Menyhértbe jár. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy ezek a problémák nem Szabolcs megyében, hanem Budapest közepén vannak jelen. Sok helyi gyerek életében nem járt még nem hogy Budán, hanem a szintén nyolcadik kerületi Palotanegyedben sem, ami már a Nagykörúton túl helyezkedik el.
Az ingyenes fotókiállítás március végéig tekinthető meg a Műhely Egyetem Cafe-ban.
Az interjút készítette: Iványi Domokos