interjú

Amikor a médiaszakos sci-fi filmet készít – interjú Szlovák Csillával és Barkovics Alexszel

Barkovics Alex és Szlovák Csilla harmadéves hallgatók a kommunikáció- és médiatudomány alapszakon. Az egyetemen az újságírás szakirány mellett mind a ketten filmelmélet és filmtörténet minorra járnak. Januárban készítették el első közös, önálló munkájukat a Valóságpont: Okulusz című rövidfilmet (amelyet itt, vagy ebben a cikkben tudtok megtekinteni), egy virtuális valóságról szóló disztópiát.

Mi érdekel titeket a filmezésen belül?

Barkovics Alex: Már nagyon régóta érdekelt engem a filmkészítés, 2011 óta foglalkozom videózással, így innen volt némi tapasztalatom. Több ötletem is volt, dolgoztam ki regényeket, de ez volt az első alkalom, hogy úgy gondoltuk, meg tudjuk valósítani filmen is.

Szlovák Csilla: Az ELTE előtt Kaposvárra jártam fél évet, ahol látványtervezést tanultam. A filmnél is én terveztem a jelmezeket. És a filmet Alexszel közösen készítettük el, de ez egy első alkalom volt mindkettőnk számára.

Honnan jött a film sztorijának ötlete, hogyan kezdtetek neki?

Barkovics Alex: A szakdolgozatom írása közben jött az ötlet, mert a témám a virtuális valóság. Van egy tanulmány, amelyet Nick Bostrom svéd filozófus írt és ebben dolgozza ki a szimulációval kapcsolatos elméletét, és ebből alakult ki az alapsztori. Ezt megmutattam Csillának, akinek úgyszintén tetszett az ötlet.

Szlovák Csilla: A színészeket a kaposvári tanulmányaim miatt ismertük. Aztán Alex írt hozzá egy összefoglalót, kidolgozta az egész világot, és a háttértörténetet, amit mi ezek után megkaptunk és átbeszéltünk, majd közösen megírtuk a forgatókönyvet.

Valóságpont: Okulusz – Rövidfilm from Alex Barkovics on Vimeo.

Mesélnétek kicsit magáról a történetről? Számomra nagyon letaglózó volt és pozitív értelemben megdöbbentő.

Barkovics Alex: Igazából azt a világot amiben játszódik nem mutattuk meg, hanem csak egy belépőt. Ezzel az volt a célunk, hogy megmutassuk ezt a virtuális valóságot, amikor már nagyon szubjektív az egész. A valóság értelmezése itt azon múlik, hogy az ember egyénileg mit gondol, mivel ezen a szinten már nincs benne semmi objektivitás.

Szlovák Csilla: Az egész egy rendkívül elnyomó társadalomról szól. A főszereplő számára, akit Szép Domán játszott, egyik napról a másikra kiderül, hogy a valóság, amiben hitt csak virtuális, és ez nagyon traumatikus élmény. Ezt próbáltuk megmutatni.

Barkovics Alex: Igen és azt sem biztos, hogy ezt a főszereplő teljesen elfogadta. A film végén amikor van egy montázs, aminek a végén azt a mondatot ismétlik, hogy “azt sem tudom bebizonyítani, hogy ez a szoba sötét és üres”. A főszereplő is erre fókuszál: ha még ezt sem tudod bebizonyítani, akkor mi a garancia arra, hogy tényleg igazat mondtál eddig?

Mennyi időbe telt eljutni az alapötlettől a végleges film elkészítéséig? Ütköztetek bármi féle problémába a munkátok alatt?

Barkovics Alex: Októberben mondtam el az ötletet Csillának. A vizsgákkal végeznünk kellett decemberben, de már karácsony előtt ezzel foglalkoztunk és december 31-re már ki tudtuk a színészeknek küldeni a végleges forgatókönyvet. Két hét volt a felkészülésre, a jelmezekre, a technikai forgatókönyvre és január 14-15-én felvettük a jeleneteket. A hétvégére pedig el is készültünk a vágással és a számítógépes utómunkával. Ami elég érdekes volt, mivel határidőre dolgoztunk a felsőoktatásba való jelentkezés miatt, ezért napi 14-16 órákat ültem a gép előtt. De volt egy kisebb probléma a fekete háttérrel, mivel nem tudtunk sötét szobában kamerázni, ezért egy fekete fóliát használtunk, amit utólag teljesen át kellett rajzolnunk. A filmet egyébként egy tükörreflexes fényképezőgéppel vettül fel.

A jövőben szeretnétek még ezt a történetet folytatni? A film végére én csak még kíváncsibb lettem az egész háttértörténetre, és arra, hogy milyen ez az egész világ, milyenek a benne élő emberek.

Barkovics Alex: Mindenképp szeretnénk, ha idén még nem is. Úgy képzeljük el, mint egy novelláskötetet, aminek a rövidfilmek a novellái. Később remélhetőleg egy regényt, és ha a nagy álmunk teljesülne, akkor egy egész estés filmet is készítenénk belőle. Annak nagyon örülünk, hogy felkeltette az érdeklődésedet, és kíváncsi vagy még a folytatásra.

A film elkészítésében kaptatok segítséget, vagy ezt teljesen önerőből kiviteleztétek?

Szlovák Csilla: A nővéremék lakását használhattuk forgatási területként. Emellett édesanyám jelentett hatalmas segítséget a jelmezek elkészítésében és a helyszín berendezésében. Illetve nagyon sokat köszönhettünk a két tehetséges, gyakorlott színészünknek, Szabó Nikolettnek és Szép Dománnak . Örültünk saját elképzeléseiknek, együttműködésüknek, nagyon jó volt velük együtt dolgozni. Dománnal már korábban találkoztunk, de Nikit nem ismertük, viszont nagyon bevált, szinte rá öntötték a szerepet.

A jövőben mik a terveitek? Ezt értem mind a rövidfilmre, mind a tanulmányaitokra.

Szlovák Csilla: Alex az ELTE-n megjelölte a filmes mesterszakot, én pedig az Színház- és Filmművészeti Egyetemen próbálkozom majd látvány mesterrel. És ehhez készült a film, illetve referencia anyagnak, valamint neveztünk négy filmfesztiválra is.

Barkovics Alex: Három külföldire, az egyik a Hollywood Just4Shorts Film Festival, a másik az Ogden Film Festival, a harmadik pedig a London Independent Film Festival. A negyedik egy magyar fesztivál, a Savaria filmszemle.

szerző: Huff Lilla