Bodó Balázs közgazdász, társadalomtudósként tevékenykedik az Amszterdam Egyetem információ-kommunikációs jogi kutatóintézetében (IViR), de erősen kötődik az ELTE Média és Kommunikáció tanszékéhez is: a média szakra járt, majd 2010-ben nálunk doktorált. Mielőtt Hollandiába emigrált, a magyar internetkultúra meghatározó alakjaként munkálkodott, webes kutatás-fejlesztési projektek irányítója volt a BME Média Oktató és Kutató Központjában (BME MOKK), például a jogszerűen megosztható, felhasználható netes tartalmak (creative commons) felett bábáskodó Creative Commons Hungary-t is ő vezette. 2017-ben a blockchaint (blokkláncot) kutató projektjével másfél millió eurós támogatást nyert el az Európai Kutatási Tanácstól, ami a legjobb európai kutatók úttörő, magas megtérülést ígérő vizsgálatait támogatja. Erről a projektjéről kérdeztük az ELTE Média doktori iskola volt hallgatóját.
Ha nagyon röviden kellene összefoglalnod, hogy mire kaptad kutatóként ezt a nagyszerű támogatást, akkor mit mondanál?
A projekt a felszínen arról szól, hogy miként alakul a blockchain technológia társadalmi fogadtatása, elsősorban a tartalomipar és a személyes adatok (privacy) területein.
Nem biztos, hogy mindenki elsőre tudja, hogy mit jelent a blockchain, vagy a magyaros tükörfordítás szerinti blokklánc. Segítesz a definícióval?
A blockchain egy elosztott, megosztott adatbázis, ami alapvetően kriptografikus tokenek, mint például a Bitcoin tranzakcióit tárolja. Persze eddig is léteztek elosztott adatbázisok, ami most új, hogy a blockchain technológiával úgy lehet a tárolt adatok hitelességét biztosítani, hogy ahhoz nincs szükség egy központi, megbízható szereplőre. Egy egyszerű és érthető példa épp a Bitcoin kripto-valuta: úgy lehet fizetőeszközöd, és bankszámlád, úgy tudsz másokkal pénzügy tranzakciókat bonyolítani, hogy ahhoz nincs elengedhetetlen szükség se kereskedelmi, se központi bankokra, se más pénzügyi közvetítő szervezetre. A Bitcoin sikere nyomán elkezdődött azoknak a területeknek a feltérképezése, és meghódítása, ahol a blockchain technológia képes kiváltani a hagyományos közvetítőket.
A projektem aktualitását az adja, hogy a web 1.0 (1996), meg a 2.0 (2006) után újra itt van egy technológia, amitől sokan azt várják, hogy alapvetően és radikálisan új, decentralizált társadalmi, gazdasági, politikai struktúrák fognak majd rajta kialakulni és elterjedni. De épp az internethez kapcsolódó remények és csalódások sora a legjobb példa arra, hogy mennyire megjósolhatatlan, hogy egy technológiát mire lehet, mire érdemes, és végül mire fogják a gyakorlatban az emberek használni.
Egy biztos: ez az elosztott, központosítás nélküli adattárolás, illetve az erre épülő okos (programnyelvek segítségével megalkotott) szerződések egyaránt felkeltették az államok, és a kripto-anarchisták figyelmét és vicces módon mindketten a másik végső kimúlását remélik általa. A projekt során ezt a meccset fogjuk élőben, a lehető legközelebbről követni.
Mi lehet még példa a blockchain felhasználási módjára a Bitcoin digitális fizetőeszköz mögötti adatbázison kívül?
Ha az állam úgy dönt, hogy a földhivatalban tárolt adatokat feltoltja blockchainre, akkor a földhivatal egy csomó funkciója elosztott módon is megvalósítható: a blockchainen bármikor ellenőrizhetők a tulajdonviszonyok, és a változások is bejegyezhetők anélkül, hogy velük kellene ügyintézni. De bármilyen digitális felhasználás szóba jöhet újra, ami eddig kimaradt az elosztott digitális rendszerekből. Számtalan forradalmian új alkalmazással kísérleteznek komoly pénzekkel megtámogatott start-up vállalkozások a tisztán virtuálisan létező befektetési vállalatoktól a teljesen transzparens, mégis anonim választási rendszerekig.
A kutatásunk központi kérdése az, hogyan zajlik le a blockchain technológia társadalmi, kulturális, és nem utolsó sorban jogi konstrukciója. Ehhez megfigyeljük azt a folyamatot, ahogy a technikai lehetőségek konkrét alkalmazások formájában öltenek testet, és elemezzük, hogy ezek az alkalmazások mennyire sikeresek, mik a siker, vagy épp a kudarc okai, milyen előre nem látható vagy éppen nagyon is kiszámítható kérdéseket, problémákat, konfliktusokat, zavarokat generálnak egyes alkalmazások, és ezekre milyen formális és informális válaszok születnek a technológia, a társadalmi gyakorlatok, az intézmények, illetve a jog és a közpolitika szintjén. A részletes projekt leírása a weboldalunkon olvasható.
Hányan vagytok a programban és mikor indul a kutatás?
Négyen leszünk, két post-doc kutatóval és egy doktorandusszal dolgozunk, január elsejétől.
Mi a legizgalmasabb neked ebben a kutatásban?
Egy infókomm jogi intézetben dolgozom, és sokat foglalkozunk algoritmusok szabályozásával, különböző társadalmi alrendszerekre gyakorolt hatásaival, a társadalmi nyilvánosság szerkezetétől az egészségügyig, ez önmagában is baromi izgalmas helyzet és lehetőség. De ami nekem igazán izgalmas, az egy alapvetően módszertani, illetve intézményi kihívás. Az itteni, alapvetően merev diszciplináris keretek között mozgó környezetben most lehetőségem nyílik felépíteni egy olyan radikálisan interdiszciplináris projektet, mint amilyen az ELTE média szak vagy a MOKK volt a magyarországi életemben. Ezzel a megközelítéssel akkor kb. tíz évvel a fősodor előtt tudtunk járni, mind a feltett kérdések, mind a válaszok tekintetében. Remélem, hogy sikerül most felépíteni valamit, ami ezekhez hasonló szellemben képes a digitális világ kihívásaira ránézni, azokról érvényes dolgokat mondani.
Fotó: Mester Dóra Djamila