Szakály Szilvia 2010-ben diplomázott az ELTE-BTK-n, ahol esztétika-kommunikáció szakon végezte tanulmányait. Jelenleg a Morpho Communications account executive munkatársa. Több mint 7 éve tevékenykedik ügynökségi oldalon PR-esként. De szakmai pályafutását újságíróként kezdte: gyakornokként az Origo Kultúra rovatánál dolgozott.
Milyen érzés számodra a különféle sajtóeseményeket a másik oldalról szemlélni?
Az elmúlt évek során nagyon érdekes volt PR-esként azt látni, ahogy a különféle eseményeken, rendezvényeken megjelent újságírók közt számos egykori szaktársamra ismertem rá. Mindig nagy büszkeséggel töltött el, amikor összefutottam velük. Jó látni, hogy sokan megtalálták helyüket a szakmában.
De te sem PR területen kezdted a pályafutásod.
Igen, így van. Esztétika volt a másik szakom a kommunikáció mellett, ezért a kultúra mindig is közel állt hozzám, és ezért döntöttem úgy, hogy kipróbálom magam az Origo Kultúra rovatánál. Akkoriban, Dömötör Ági vezetése alatt sokkal inkább programajánlós jellege volt a kulturális rovatnak. A hivatalos szakmai gyakorlatomat töltöttem ott. Nagyon izgalmas volt egyetemistaként belekóstolni egy szerkesztőség életébe, részt venni a szerkesztési folyamatokban, és írni, valamint a kész anyagokat feltölteni, beszerkeszteni az oldalra. Aztán véget ért a gyakorlat és nem folytattam.
Ezt követően kerültél a Red Lemon Mediához. Piaci kényszer vagy személyes indíttatás okozta ezt a váltást?
Egyik sem, igazából a véletlen hozta így. A bátyám, aki a rendezvényes szakmában helyezkedett el, épp a Nemzeti Vágtán dolgozott, amelynek kommunikációjával a Red Lemon Media foglalkozott akkoriban. Így a testvérem értesült arról, hogy gyakornokot keres az ügynökség. Elküldtem nekik mindenféle írásos anyagot, ami tetszett nekik. Ily’ módon véletlenül kerültem a szakmába, az ügynökségi létbe, de aztán nekem kellett helytállni. És immáron több mint 7 éve dolgozom ügynökségi oldalon, amelyről egyébként sokan azt gondolják, hogy „csak móka, kacagás és pörgés.” A pörgés az meg is van, de emellett igen sok adminisztratív jellegű munkával is jár. Akadnak természetesen unalmasabb, és izgalmasabb időszakok is.
Milyen volt az újságírásból hirtelen a PR világába kerülni?
Egyik napról a másikra csöppentem bele egy teljesen másik világba. Egy szem gyakornokként szolgáltam ki 3 accountot, plusz az akkori főnökömet, aki szintén vitt projekteket amellett, hogy irányította az ügynökséget. Itt az ELTE falai között egyik nap még Kantról, Schillerről és Kierkegaardról tanultam, másik nap pedig már közismert embereket kellett felhívnom, hogy egy-egy közleményhez telefonos interjút készítsek velük. De egyébként a későbbiekben itt is rendre én kaptam a kulturális projekteket. A könyvek, színházi produkciók kommunikációja sok esetben landolt nálam.
Nehéz volt beleszokni az Origo Kultúra rovata és a PR közti nagy különbségbe?
Nem, és a mai napig örülök, hogy ez így alakult, mert ügynökségnél sok olyan ember dolgozik, aki ügyféloldalról érkezett. Ritkább, hogy valaki újságíróból avanzsáljon PR-essé, de végül is ahány életút, annyi történet. Erre is, arra is van példa. Előbbi előnye, hogy könnyebben szót érthetsz az ügyféllel, megérted, mire van szüksége. Viszont az is óriási előny, amivel én rendelkezem: tudok újságírói fejjel gondolkodni. Az ügyfelek üzeneteit – egy adott cég, brand, vagy bármilyen termék esetén -, amit kommunikálnom kell, olyan formába tudom önteni, amire a szerkesztőségnél felfigyelnek, és nem törlik azonnal az újságírók. Rengeteg közleményt kapnak egy nap, valahogy muszáj megragadni a figyelmüket, olyan anyaggal szolgálni nekik, amellyel tudnak dolgozni.
Melyik projektekre vagy a legbüszkébb ebből az időszakból?
Említettem, hogy általában a kulturális projektek találtak meg. Különösen büszke vagyok arra a mai napig, hogy három EFOTT-on működhettem közre. Először a 2010-es orfűi, majd a 2011-es szolnoki és végül a 2012-es velencei fesztivál sajtókommunikációjában vettem részt.
Mennyire volt megterhelő egy EFOTT megszervezése?
Hihetetlenül nagy kihívás volt, de egyúttal igazi ’love project’ is. Még akkor csöppentem bele, amikoris az akkori EFOTT menedzsment igyekezett újrapozicionálni az egész fesztivált. Azt kellett elérnünk, hogy egy olyan rendezvénnyé váljon, amely a trendibb hazai fesztiválok közé tartozik és tényleges opciót jelent a mai fiatalok körében. Hogy komolyan számoljanak az EFOTT-al, amikor a nyári fesztiválozást tervezik.
Az eddigi PR pályafutásod alatt tekinthetjük akkor ezt a legnagyobb kihívásnak?
Azóta már értek nagyobb szakmai kihívások is pályám során, de jellegéből fakadóan, hiszen mégiscsak egy többnapos rendezvényről van szó, mindenképpen emlékezetes és kemény projekt volt. A kommunikációs koncepció és stratégia megalkotásától kezdve, a több hónapos, folyamatos kommunikáción át a helyszíni koordinációs folyamatokig részt vettünk a munkálatokban. Ezért is külön öröm a mai napig, hogy a velencei EFOTT-al a Kreatív Prizma-díjon annak idején short listre kerültünk.
Erre a munkádra vagy a legbüszkébb?
Azt, hogy az eddigi ügyfelek, kampányok közül, melyikre vagyok a legbüszkébb nehéz megmondani. Mindegyikre egy kicsit más miatt. Az EFOTT-ot tényleg nagyon szerettem, de a Red Lemonnál töltött évek alatt ugyanolyan lelkesedéssel dolgoztam a TEVA Zrt. Wick termékcsalád piaci bevezetésének kommunikációján, vagy éppen a Liszt Ferenc életéről szóló Utolsó rapszódia című film sajtóján, Jordán Tamással a főszerepben. De érdekes szakmai élmény volt egy-egy Glamour Woman of The Year díjátadó gála, vagy a Dumaszínház kommunikációjában részt venni. Következő ügynökségemnél, a Positive Communications-nél izgalmas volt a Nemzeti Agrárkutató Intézet Gyümölcstermesztési Kutatóintézetének speciális témáit köznapivá tenni, vagy éppen az egyik legnagyobb magyar start-up, a LogMeIn tevékenységéről kommunikálni. A Morphónál – ahol már másfél éve dolgozom – a ’Ragaszkodj hozzá!’ kampány, amire nagyon-nagyon büszkék vagyunk. Idén a Kreatív Prizma-díjon bronz díjazást értünk el ezzel a projekttel a PR vezérelt integrált kampányok kategóriájában. Ez az egész ügynökségnek egy igazi mérföldkövet jelentett, mert egyre inkább úgy látom és osztom én is azt a véleményt, hogy ez lehet a PR szakma jövője. Manapság sokkal médiumra szabottabb tartalmakra és integrációra van szükség. Egy-egy kampány során a klasszikus PR-t most már ki kell, hogy egészítse egy erős social media kommunikáció és egyéb marketingtevékenységek. A „csak kiküldünk egy közleményt, és jönnek a megjelenések” időszak lejárt, integrált kommunikációs eszköztárra van ma már ahhoz szükség, hogy megszólíthassuk a célcsoportot.
Említetted korábban, hogy egy PR-es élete nem csak „móka, kacagás és pörgés.” Tudnál mesélni arról mégis, hogyan képzeljük el egy PR-es életét és munkaidejét?
A családom a mai napig nem érti, hogy egészen pontosan mit is csinálok. Kis túlzással, azt gondolják, egész nap csak telefonálok és leveleket írok. Kívülről lehet így tűnik, de egy-egy tervezési fázisban bizony komoly kutatómunkát kell végeznünk. Meg kell ismernünk az adott ügyfelet, a termékét, amit kommunikálni szeretne. Arra is odafigyelünk, hogy adott esetekben külföldön, hogyan járnak el, milyen eszközöket használnak más országokban a kollégák. Tehát folyamatos trendfigyelésre is szükség van. Ezt követően van egy nagyon erős brainstorming időszak, hogy megtaláljuk a kommunikáció ívét és egy olyan koncepciót dolgozzunk ki, amelyre építkezni tudunk. Ki kell alakítanunk, hogy a különböző kommunikációs eszközök közül melyeket alkalmazzuk és azok milyen összetételben, milyen tematika mentén kövessék egymást, hogyan integrálódjanak az adott koncepcióba. A tervezési fázis alatt és a konkrét munka folyamán is több adminisztrációs feladatunk van. Nagyon fontos a munkánk folyamatos monitorozása, riportok készítése, a megjelenések gyűjtése és ezek kategorizálása.
Nem gondolkodtál el azon, hogy ismét újságíróként tevékenykedj? Mi az, ami ennyire megfogott a PR területen?
Igazából az, hogy tényleg sokszínű és pörgős. Nagyon sokféle ügyfelem volt, ezért mindig lehetőségem adódott arra, hogy valamilyen más területbe is kicsit beleássam magam és új dolgokat ismerhessek meg. Épp azon mosolyogtam nemrég, hogy az autóipari témák vissza-visszaköszönnek a munkám során. Legyen az a Carrera játékautógyártól kezdve az Autó-Motor magazin „Fair vezető” kampányán át, a Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestületéig (NiT Hungary), valahogy mindig felbukkant az autóipar, s most nyertük meg a Suzuki Zrt. tenderét, 2017-től a Morpho végzi a vállalat kommunikációját. De dolgoztam lifestyle kampányokon, mint például a már említett ’Ragaszkodj hozzá!’ kezdeményezés, amely a tartós párkapcsolatok pozitívumaira és a családtervezés fontosságára hívja fel a figyelmet. Ám annak idején, gyakornokként még a Jóban Rosszban sajtókommunikációjában is részt vettem. Emellett az is izgalmas, hogy ugyanúgy van lehetőséged írni, mint egy újságírónak.
Mit tanultál az eddigi pályafutásod során?
Az eddigi évek alatt, amit megtanultam PR-esként az az, hogy az emberi kapcsolatok, mennyire sokat számítanak. Továbbá, hiszek abban, hogy megtérül az, ha korrektül állsz az újságírókhoz. Igaz elég speciális helyzetben vagyok, hiszen, ha végignézek a sajtólistán, nagyon sok volt szaktársamat látom rajta. Ez természetesen nem mindig jelent előnyt, ugyanúgy meg kell dolgozni a megjelenésekért. De az, hogy mindenkihez kellő empátiával és szakmaisággal tudj közeledni, az nagyon lényeges.
Úgy gondolod, hogy egy ELTE-s is könnyen el tud helyezkedni ebben a szakmában és nem muszáj mondjuk marketingkommunikációt végeznie?
Az én példám azt bizonyítja, hogy igen. Én véletlenül kerültem a PR szakmába, de az a látásmód, amit elsajátítottam az ELTE-n, az nagyon sokat segített, hogy helyt tudjak állni. Ha valaki például újságíró szakirányon végez, ahogy én, annak előnyt jelent, hogy meg tud úgy írni egy közleményt, amit nagy valószínűséggel le is hoznak az újságok. A többibe pedig úgyis beletanulsz, mert minden kampány más és más. Mindig sajátíthatsz el újabb ismereteket.
Készítette: Ivanik Regina Krisztina