alumni

Az Indiana Jonestól a Hamletig – Interjú Lichter Péterrel

2009-ben végzett az ELTE Bölcsészettudomány Karán. 2002 óta készít filmeket, melyeket olyan nemzetközi fesztiválokon is bemutatott, mint a Mediawave vagy a New York-i Tribeca fesztivál. 2014-ben nyerte el a Magyar Filmkritikusok díját a Rimbaud című filmjével. Legújabb filmjét, a Fagyott májust 2017 elején mutatják be.

Az ELTE Bölcsészettudományi karán tanult, többek között filmtörténetet és kommunikációt, később a Film- Média- és Kultúrakutatási Doktori Programban folytatta a tanulmányait. Disszertációjának címe Az amerikai avantgárd formai hatása a hatvanas-hetvenes évek amerikai stúdió-filmjeire. Első kérdésem az lenne, hogy miért pont erre a témára esett a választása, illetve van-e bármilyen kapcsolat e téma és az Ön által készített filmek között?

Azért esett erre a témára a választásom, mert tudományosan is be szerettem volna bizonyítani azt, hogy a zsánerfilmek és az avantgárd filmek között sokkal kisebb a távolság, mint elsőre hinnénk. Akciófilmeken és horrorokon nőttem fel, nem telt el úgy hétvége gyerekkoromban, hogy ne néztem volna meg az Indiana Jonest vagy a Rambót, újra meg újra. Filmkészítőként is izgatnak a műfaji kérdések, bár sokkal messzebbre távolodtam a klasszikus tömegfilmektől. A disszertációm és a filmjeim között ennyi a kapcsolat. Viszont egy tudományos szöveg megírása teljesen más készségeket kíván, mint egy kísérleti film elkészítése, bár ezek a párhuzamos tevékenységek akár megtermékenyítően is hathatnak egymásra. Szerintem az elmélet és a gyakorlat között sokkal sekélyebb a szakadék, mint azt elsőre gondolnánk.

Miért pont a filmezés mellett döntött, dolgozott kommunikációs területen is?

Mindig is a filmezés érdekelt, bár a kommunikáció szakon egy csomó mindenbe bele tudtam kóstolni, aminek egyébként lehet, hogy a közelébe se mentem volna. Ez mindenképpen fontos tapasztalat volt az egyetemen. Annyiban maradtam ezen a területen, hogy a Zsigmond Király Főiskolán már a negyedik éve tanítok médiaszakosokat videó-újságírásra, elsősorban a technikai, filmnyelvi részét oktatom a szakmának. Ezen kívül a hvg.hu-n szoktam rendszeresen filmes írásokat közölni, ez egészen más fogalmazásmódot és gondolkodást kíván, mint amit a Prizmánál (Prizma Filmművészeti folyóirat) megszokhattam.

Filmjei kísérleti filmek. Honnan jött az ötlet, hogy mások által készített felvételekkel dolgozzon?

Nem minden filmemben használok mások által készített felvételeket – ezek a munkáim úgynevezett found footage filmek – de valóban gyakran nyúlok ehhez a kísérleti filmes műfajhoz. Eleinte azért foglalkoztatott, mert a felhasznált super 8-as filmszalagoknak egészen más textúrája van, mint az addig használt videóképnek. Később megszerettem a talált nyersanyagokkal járó szabadságot és rugalmasságot, valószínűleg ezért készítettem több filmet is ebben a formában. De a legtöbb kísérleti filmessel ellentétben, én nem tudom hosszú távon ugyanazt a filmet csinálni, ezért mindig valami új formával játszom.

A képek is különleges módon készülnek a filmekhez. Mesélne arról, hogyan és honnan választ filmeket, illetve hogyan zajlik a képroncsolási folyamat?

A film kiválasztása gyakran a véletlenre van bízva, de a nyersanyag jellege is előhívhat ötleteteket. Volt amikor a kezem közé került egy Bruce Lee-film super 8-as szalagja és hónapokon keresztül érleltem az ötletet, hogy mit lehetne vele kezdeni, ebből született meg a No Signal Detected című rövidfilmem. A roncsolás általában fizikai roncsolást jelent, hipóval, festékkel, háztartási savakkal és egyéb kencékkel dolgozom.

Filmjeiben keverednek a műfajok. Melyek azok a területek, műfajok még, amikkel eddig nem dolgozott, de szívesen tenné?

A westernhez például még nem nyúltam, szívesen készítenék valami pszichedelikus vadnyugati filmet. Illetve a klasszikus irodalmi adaptációk is érdekelnek: a következő filmem például egy Hamlet-adaptáció lesz, amit kizárólag festett filmszalagok segítségével fogunk elkészíteni.

A legtöbb filmje valamennyire kapcsolódik az álom-éjszaka motívumhoz, sejtelmes, homályos képeket használ. Ez tudatos döntés volt?

Ez a korábbi munkáimra volt jellemző, nem hiszem, hogy tudatos döntések lettek volna.  A filmjeimben visszatérő motívumokat csak utólag szoktam észrevenni, vagy mások világítanak rá – az ötletek és a döntések az esetek nagy részében nem tudatosan születnek, ahogy az ember életművet sem feltétlenül tudatosan épít. Az egyik film követi a másikat, ahogy a lehetőségek és a kíváncsiság engedi.

 

A Rimbaud és a Polaroidok filmjei egyértelműen az irodalomból merítenek, szoros kapcsolatban állnak és kiegészítik egymást a kortárs magyar költészettel. Mi az oka annak, hogy a verset is felhasználja filmjeiben? Hogyan esett a választása Simon Márton kötetére, illetve a Rimbaud című filmben felhasznált, Kele Fodor Ákos-, Nemes Z. Márió- és Mestyán Ádám-szövegekre?

Tizenévesen költőnek készültem, két kötetem is megjelent magánkiadásban, még az egyetem előtt – ezeket a verseket nem feltétlenül büszkén, de mai is vállalom. A költészet tehát mindig fontos volt, a filmkészítésben is pont azt a fajta játékosságot szeretem, ami a versírás legmélyebb lényegét jelenti. Szerencsés generációba tartozom, mert a velem egykorú költők nagyon izgalmas és iszonyatosan eredeti verseket írnak, sok szempontból úgy közelítenek az irodalomhoz, ahogyan én gondolkodom a filmről: az úgynevezett magas kultúra és a sokszor lenézett, populáris kultúra között építenek hidakat. Ez számomra nagyon szimpatikus és inspiráló. Ezért dolgoztam együtt (és majd a jövőben is szeretnék) több fiatal íróval és költővel.

Későbbi filmjei, a Pure Virtual Fiction és Non-Places: Beyond the Infinite, eltávolodnak a korábbi lírai vonaltól. Pár szóban kifejtené, miért és hogyan különböznek ezek a filmek a korábbiaktól?

Ezek a munkák jóval teoretikusabb filmek, mint a költészethez kötődők: itt inkább egy-egy jól átgondolt ötlet, egy-egy filmelméleti probléma megfogalmazása foglalkoztatott, a Rimbaud és a Polaroidok esetében inkább a “flesselés”, a filmbe való belefeledkezés volt a cél.

Mesélne legújabb filmjeiről, melyek a Frozen May, Some of Sensations, illetve 8th October címeket kapták?

A Fagyott május lesz az első játékfilmem, amit Bartók Imrével közösen írtunk. Ebben a filmben a klasszikus horror és a minimalista avantgárd film keverésével játszottunk: két egymástól elég távol álló hagyományt eresztettünk össze, amik mégis izgalmasan hatottak egymásra. A másik két film pedig egy-egy rövidebb absztrakt film, amiket Máté Borival közösen készítettünk – ezeknél a filmeknél Bori felelt a nyersanyagra festésért, tehetséges grafikusként olyan látványelemeket vitt a filmekbe, ami korábban elképzelhetetlen lett volna számomra.

Mik a tervei a jövőre nézve, mivel foglalkozik most?

Egyelőre a Fagyott május befejezésén szeretnék túl lenni, majd jövőre belekezdünk a Hamlet-filmbe, ami valószínűleg sokáig fog húzódni, hiszen több mint húszezer képkockát fogunk megfesteni kézzel.

 

Lázár Kata