programajánló

Beszélgetés Zimándi Pius István és Kis Pál naplójáról

Személyes történelem – a Magvető és az ELTE Média Tanszék közös sorozata

November 7. 17:30 ELTE BTK MMI 34-es terem (magasföldszint)

Beszélgetés Zimándi Pius István és Kis Pál naplójáról

Résztvevők: Bezsenyi Tamás és Bódi Lóránt történész PhD-hallgatók valamint Závada Pál író és Schmal Alexandra, a Magvető szerkesztője
Moderátor: K. Horváth Zsolt

KIS PÁL: CSILLAGGAL NEM JÓ JÁRNI MOST
Kis Pál budapesti fényképész naplója (1944. október–december)

Kis Pál Király utcai napfényműterme a két világháború közötti portréfotózás kiemelkedő műhelye volt, ahol híres színészek, írók, operaénekesek is megfordultak. A fényképészt 1944 októberében a nyilasok elhurcolták, majd néhány hét múlva megszökött, visszatért a fővárosba, és egy körúti üzlethelyiségben rejtőzött.
A munkaszolgálatban és a bujkálás során írt, szuggesztív erejű ceruzarajzokkal illusztrált naplója megrendítő olvasmány: a szerző felidézi a Pest határában végzett kényszermunkát, beszámol családja és szomszédai sorsáról a csillagos házban, a szökés körülményeiről és a bujkálás napjaiban szerzett tapasztalatairól. December elején Kis Pált letartóztatták és Buchenwaldba deportálták, itt halt meg 1945 januárjában.
A kézirat a háború után előkerült a körúti rejtekhelyről, ma Izraelben, a cfáti Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumában őrzik. A napló mellé Kis Pál legszebb fényképeiből és egyéb dokumentumokból válogattunk, a szöveget Závada Pál és György Péter írásai keretezik.

ZIMÁNDI PIUS ISTVÁN: EGY ÉV TÖRTÉNETE NAPLÓJEGYZETEKBEN
(1944. március 19.–1945. március 17.)

Zimándi Pius premontrei szerzetestanár 1944-45-ös naplója hetven év után is izgalmas olvasmány. Pontos képet ad a korabeli politikai csatározásokról, az egy éven belül lezajló háromszori hatalomváltásról, frontok jövés-menéséről, sajtóhírekről és mindenütt terjedő rémhírekről, Budapest ostromának hétköznapjairól, a gödöllői rendház lakóinak háborús hányattatásairól, a korabeli egyházi értelmiség előítéleteiről és félelmeiről – keresztmetszet egy eddig elfeledett, precíziós optikával.

„Zimándi Pius az általam ismert naplóírók között teljesen egyedi kategóriát képez. Nem társadalmi helyzete miatt: a legtöbb szerző középosztálybeli. Az eddig ismertté vált naplók és visszaemlékezések alapvetően két csoportra bonthatók. Szerzőik egy része baloldali indíttatású, vagy a »keresztény középosztály« kultúrájával szemben komoly kritikát megfogalmazó személy, mint például Gyarmati Fanni vagy Márai Sándor; vagy viszonylag apolitikus, elsősorban a konkrét események leírására szorítkozó, sokszor fiatalkorú szemtanú. Olyan szerző naplója azonban, aki a keresztény középosztály 1944-45-ös hangulatát különösebb távolságtartás nélkül visszaadta volna, még nem jelent meg nyomtatásban. Ez a körülmény adja Zimándi Pius írásának legnagyobb feszültségét […] A naplóíró számos, másutt eddig nem tárgyalt részletről is ír; […] munkája gazdag történelmi forrás.” (Ungváry Krisztián)

A sorozat következő témája:

Szálasi Ferenc naplói 1942–1946
Dátum: 2016. november 28. 17.30