Nagy Mercédesz jelenleg a HVG kiadóhoz tartozó Műértő című művészeti és műkereskedelmi folyóirat szerkesztője. Diplomája megszerzése előtt az akkor frissen induló Origonál dolgozott, ezután több sajtónak – köztük a Népszabadságnak – is tudósított a kínai fővárosból, Pekingből. Az egyetemen szerzett tapasztalatairól, a folyóirat feladatáról, valamint egyéb művészeti és műkereskedelmi témákról kérdeztem.
Hogyan gondolsz vissza az egyetemen eltöltött időre?
Ó, nagyon meleg szívvel. Egy kivételesen inspiráló csapat tagjának tudhattam magam, mind a tanárok
mind a diáktársaim tekintetében. Igazi „végre a helyemen vagyok” érzés volt, sok máig fontos barátomat
a média szakon ismertem meg.
A későbbi szakmai ismereteidhez milyen alapokat, készségeket nyújtott az ELTE Média?
A legfontosabb újságírási alapelveket tanultam meg itt, amiket aztán minden területen – közéleti, kulturális,
külpolitikai, művészeti – tudtam hasznosítani: hogy egy témát minden oldalról meg kell közelíteni, az állandó
kérdésfelvetéseket, a kritikai hozzáállást.
Mikorra vezethető vissza a művészet iránti érdeklődésed?
Gyerekkoromra. Érettségi után még felvételiztem a Képzőművészeti Egyetem – akkor még főiskola – új,
intermédia szakára is, ám végül a bölcsészkaron kötöttem ki, ahol az esztétika szak elégítette ki
valamennyire ezirányú érdeklődésemet.
Milyen típusú tanácsokkal látja el a Műértő azokat az üzletembereket vagy magánembereket, akik a műkereskedelemben szeretnének boldogulni?
A Műértő képzőművészettel, műkereskedelemmel, kultúrpolitikával – és mindezek kritikájával foglalkozik. A folyóiratot kizárólag szakemberek írják és szerkesztik. A múzeumi szférában és a műtárgypiacon érdekelt valamennyi résztvevőhöz szól, igyekszik eligazítani a befektetési szándékkal rendelkező üzletembereket. Nemzetközi kitekintéssel beszámol az árakról, trendekről, jelentős aukciókról, vásárokról, kiállításokról és a színtér meghatározó szereplőiről. Tanácsokkal nem annyira szolgálunk, inkább információkkal, beszámolókkal, elemzésekkel, kontextus-felmutatással igyekszünk képet adni a hazai és külföldi szcénáról.
Gyakori sztereotípia, hogy egy bejáratott névvel bármit el lehet adni a műpiacon. Mit gondolsz erről?
Szerintem így van. Sőt, ha elég jól sikerül a felhajtás – úgyis mint “hype” –, akkor egy ismeretlen névvel is.
Mit látsz, milyen hatást gyakorol a művészeti és műkereskedelmi világra a koronavírus-járvány?
Egyrészt visszaveti, mert elmaradnak a nagy események, például a vásárok. Másrészt viszont fel is lendítheti, mert a bizonytalan helyzet miatt többen gondolhatják úgy, hogy műtárgyba fektetnék a megtakarításukat. Mindenesetre az online műkereskedelem virágzik.
Mely festmények, szobrok voltak rád a legnagyobb hatással?
Hú, gondolkoznom kell, mert nagyon sok műalkotás van, amiket szeretek, akár csak az általuk nyújtott
esztétikai élmény miatt is, de leginkább a stílusirányzatok határain mozgó művészet szokott lenyűgözni. Erdély
Miklósnak volt egy kiállítása még 1998-ban a Műcsarnokban, talán az volt rám a legnagyobb hatással.
Az interjút Póczik Dávid alapszakos hallgató készítette. Nyitókép: Oszkó Péter.